Bevezető

    

 ChanYeol már hosszú évek óta táplál gyengéd érzelmeket évfolyamtársa, JongDae felé, mégsem sikerült még behálóznia a srácot. Kisebb utalásokat, gesztusokat tett felé, de a másik ezeket észre sem vette. A gyermeki lelkű ChanYeol drasztikusabb lépésre sosem szánta még el magát, beérte a plátói szerelemmel. JongDae valaki volt az egyetemen, nagy szájú, a társaság középpontja és határozott. De amit rázáródott otthona ajtaja a saját szörnyeivel kellett szembenézni, a múlt feltörni akaródzó sérelmeivel.

     Az egyetemi évek utáni utolsó szabad nyár. Mikor még egyszer, utoljára felelőtlen, meggondolatlan lehet az ember, mielőtt belép a nagybetűs Élet kapuján. Viszont egy nyár alatt akár a fejük tetejére is állhatnak a berögzült életvitelek. Egy falkában ha egy sérül vagy változik, az kihat az összes többire is.

Igaz szerelem. Létezik még ilyen ebben a zord és rideg világban?

Ha igen, mégis meddig képes egy ember viszonzatlanul szeretni?

Az ellentétek vajon valóban vonzzák egymást, vagy ez is csak egy újabb mese?

S a múltat beárnyékoló emlékek milyen hatással lehetnek a jövőre?

Valóban változhatnak úgy az érzéseink, hogy mi ennek nem vagyunk tudatában?

Mi mindent változtathat meg egy óra?

Túl lehet lépni a fájdalmon, engedve a boldogság hívó szavának, vagy beleragadunk a mocsokba?

Meddig lehet az ember gyerek, mikor jön el az a pont, mikor fel kell nőni?

Mi lesz, ha egy álom valóra válik, ha a hajó célba ér?

Meddig lehet elfojtani az érzéseket, mikor robban a bomba?

Ha már egy ember is tudja akkor tényleg nem titok többé?

Mással megtörténik, de úgy hisszük velünk sosem fog. De mi van, ha mégis?

Hogy reagálunk egy teljesen váratlan szituációra?

Tudunk úgy támaszt nyújtani, hogy közben mi magunk is gyengék vagyunk?