Negyedik fejezet

Kiszámíthatatlan Jongin 

*Chen*

     Természetesen információ nélkül indultam el otthonról, így útközben hívtam fel TaeMint, aki közölte, hogy csörgessem meg inkább JongInt, ugyanis ő rosszul lett napközben. Azt hittem hátast dobok! Elhív bulizni, de azt sem közölte volna, hogy "hé baszd meg, padlóra küldtek a bacik". 

     Jongin a szokásos flegma módon társalgott velem, kerülve a témát, hogy mégis merre van a szórakozóhely. Már ott tartottam, hogy akkor megyek máshová, amúgy sem kívánja a gyomrom a társaságukat, mikor végre kiköpte, hogy hol rázzák magukat. Összeszűkült szemeimet alapállásba helyezve indultam meg a másik irányba. Kocsival hamarabb odaértem volna, de persze, mikor az embernek szüksége van egy taxira, akkor egyetlen egy sincs a közelben. Faszért akarok piálni! Jöhettem volna kocsival...
     A szórakozóhely előtt még hatalmas sor árulkodott arról, hogy még nem kezdődött el a nagy buli. Közelebb mentem, majd kiszúrtam Taeyongot. Tudtam, hogy valamelyik kijött elém, így hanyag lépésekkel közelítettem meg a nekem háttal álló fiatalabbat. A meleg ellenére bordó bőrkabátot viselt, így felhúzott szemöldökkel kocogtattam meg a vállát.
     - 'Tán nem fűtenek odabenn eléggé? - céloztam itt beállítottságára. Meglepett arccal nézett fel rám, majd miután tudatosult benne, hogy csak én vagyok az, felém fordult.
     - Yah! Ne ijesztgess! - csapott a vállamra gyerekesen, majd többet nem is mondott. Ismét hátat fordított nekem, és egyenesen a szórakozóhely bejárata felé vette az irányt. Szó nélkül követtem kecses alakját egészen a sor legelejéig. Megfordult a fejemben, hogy nem fognak minket beengedni, hisz Taeyong még nem töltötte be a felnőtt kort, de hamar elvetettem ezt. Bentről jött elém, szóval ez hülyeség. Bár érdekelt, hogy mégis hogyan jutott be, de annyira nem, hogy meg is kérdezzem.
     A kidobónak adott egy jegyet, miközben közeledő alakom felé mutatott. Nem siettem utána, így a megbeszélés végére értem csak utol barátomat, majd bólogatások közepette léptük át a szórakozóhely küszöbét. Már kinn hallani lehetett a bulit felvezető dubstep számokat, melyekre minden idióta tudott vergődni, csakhogy a legtöbb gondját egy kis időre maga mögött hagyhassa. Én sem akartam ma este mást, csak egy hatalmasat bulizni, lerészegedni, de a szex gondolata sem riasztott vissza.
     A táncparkett szélén haladtunk előre, hogy ne kelljen nyomorogni a tömegben, ám egy-két elvetemült csapkodva vált ki onnan, csak mert elvétette a tánclépést. Az egyik srác egyenesen barátomnak esett, aki a falra felnyomva várta, hogy a támadója rángása alább hagyjon, majd leszálljon róla. Közelebb lépve hozzá könnyítettem helyzetén egy egyszerű mozdulattal, mellyel lerántottam róla a srácot. Taeyong megkönnyebbült pillantásokat vetett felém, majd ismét elindult.
     Soha nem értettem, hogy miért járt el bulizni, ha nem is élvezte. Sőt! Akár még azt is mondhattam volna, hogy félt a szórakozóhelyektől, pontosabban a bennük jó kedvvel mulatozó emberektől. Persze, sok ilyen gyerek van, de azok nem mennek el bulizni! Fogalmam sem volt arról, hogy azok mit művelnek otthon, de biztos voltam benne, hogy egy szimpla agyonnézett pornó megnézése nem ér fel magával az élvezettel.
     A pultnál végre megláttam Jongin halálra unt arcát, miközben Hansol a lehető legnagyobb beleéléssel mutogatta mondandóját. Halvány mosoly terült el arcomon, ahogy belegondoltam Jongin szenvedéseibe. Nincs unalmasabb és frusztrálóbb társaság Hansolnál. A hétköznapi dolgokat is képes kicifrázni, de semmi érdekfeszítő nincs bennük. Személy szerint én képes lettem volna elaludni minden beszélgetés közepette. Még szerencse, hogy erre nem nagyon volt lehetőség.
     - Hál' Istennek! Azt hittem, leszúrom magam! - kiáltott fel Jongin, amint meglátta közeledő alakunkat. - Egy tinipicsa is hamarabb elkészül az első randijára! - szúrós tekintettel méregetett, de a már megszokott fölényeskedő félmosolya sem hiányzott arcáról. Apró grimaszt küldtem felé, majd Hansolhoz fordultam, és üdvözöltem. A szokásosnál is nyomottabb arckifejezése árulkodó jel volt számomra, hogy a napokban nem volt hiánya bulizás terén.
     - Na, most már mehetünk táncolni? - pattant fel a bárszékről Hansol, majd karon ragadta a hevesen bólogató Taeyongot, aki engedelmesen követte elrablóját a tömegbe. Megvártam, míg alakjuk teljesen eltűnt szemem elől, majd csalódottan leültem a felszabadult helyre. Már rég le kellett volna mondanom arról, hogy Taeyong egyszer az enyém lesz. Felbosszantott, hogy figyelmet sem szentelt nekem, holott részben nekem köszönheti, hogy az egyetem nagymenői közé került. Ehelyett csak Hansol mézes-mázas valagát követte mindenhova, és még a bátyjával sem foglalkozott. Tényleg...
     - Legközelebb igazán küldhetne a kis angyalkád egy üzenetet, ha lefújja a bulit - még mindig zaklatott voltam amiatt, hogy Taemin meghívott, majd végül erre a három baromra hagyott. Már reggel is érezhette, hogy szarul van...
     - Nincs lefújva a buli, Chen - hamiskás mosollyal mutatott a tömegre, miközben próbálta túlüvölteni a zenét. A táncolókra emeltem tekintetemet, ami már háromszorosára nőtt azóta, hogy beléptem az ajtón. Még nagyon korán volt, a buli is még csak most kezdett rá igazán, így a pultos felé fordulva kértem egy Sojut.
     Jongin minden egyes mozdulatomon csüngött, amit nem tudtam hova tenni. Netán ivott már? Biztos vagyok benne, hogy már nem szomjas. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd végigmértem, mondhatni úgy, ahogy eddig még soha...


*Chanyeol*

     A vacsora után megejtettünk egy közös zuhanyt, ami már fiatal korunk óta bevett szokás volt számunkra. Még egészen a barátságunk elején kezdődött, mikor a legnagyobb vihar után mentünk el biciklizni, s így nem kicsit sárosan tértünk haza utána. Ahogy beléptünk a házba, szüleim szigorával találtuk szembe magunkat, és büntetésképp együtt vágtak be minket a zuhanyzóba. És mivel hát egy tíz éves kissrác számára nem az a legfontosabb, hogy tiszta maradjon játék közben, így több alkalommal is közösen lettünk a fürdőbe száműzve, ezáltal hamar megszoktuk a másik testének látványát.
     Miután megtudtam, hogy barátom meleg, normális esetben inkább meg kellett volna próbálnom felhagyni ezzel a szokással. De nem! Valahogy mindig is biztos voltam abban, hogy Baekhyun nem fog rám hajtani. Meg hát, idő közben én magam is rádöbbentem arra, hogy egy formás férfi hátsó jobban megragadja a figyelmemet.
     Még lementem a konyhába egy pohár vízért, ám mire visszaértem a szobába, Beak hasán fekve teljes széltében befoglalta a franciaágyat, és serényen nyomkodta a telefonját.
     - Kivel beszélgetsz ennyire? - válaszul apró mosoly kúszott ajkaira. Beletenyereltem valamibe.
     - Titok. - motyogta halkan.
     - Na, de Baekhyunie - huppantam le az ágy egyik szabad sarkára -, hisz nincs titkunk egymás előtt - lökdöstem meg a vállát.
     - Hát akkor most lesz - válaszolt, de még mindig nem nézett rám.
     - Szóval megint valami pasi. Nem gondolod, hogy ideje lenne már végre megállapodnod valaki mellett?
     - Mondod ezt te, aki négy éve csak Chenre vársz! Be kéne látnod végre: szinte esélytelen, hogy legyen köztetek valami, és végre keresnél valaki mást - kifakadása meglepett. Ennyire csak nem bánthattam meg.
     - Te ezt nem értheted - húztam össze magam egy kicsit ültemben. Az igazság az, hogy még én magam sem értem teljesen.
     - Persze Rómeó! A te mély és szerelmes érzéseidet senki sem értheti meg! - köpte felém szavait. Sosem beszélt még velem ilyen hangnemben azelőtt.
     - Neked meg mégis mi bajod? Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, erre nekem estél - háborodtam fel minimálisan.
     - Se-semmi. Bocsánat, nem akartalak letámadni, csak...
     - Csak? Csak mi?
     - Csak szerettem volna, hogy legyen végre egy titkom. Minden embernek vannak titkai, még a legjobb barátai előtt is, mi viszont mindig megosztottunk mindent. És hát, most szeretnék egy titkot, amit csak én tudok - motyogja maga elé édesen, mire a hajába borzoltam.
     - Akkor tartsd meg a titkod - mosolyogtam rá kedvesen -, de azt megkérdezhetem, hogy azt a Sehun gyereket miért kellett délután leráznom? Valami gáz volt vele?
     - Nem vele volt gáz, hanem inkább velem - meglepetten pillantottam rá, nem igazán értettem, mire gondol, így vártam, hogy folytassa. - Azt hiszem már egy ideje jobban megkedveltem a kelleténél, és ez kezdett neki is feltűnni. Már az elején megegyeztünk, hogy csak szexpartnerek leszünk egymás számára. Semmi komolyabb! De én nem tudtam tartani magam ehhez. Aztán az utolsó együttlétünk után kicsúszott a számon. Nem akartam kimondani... Kiakadt, kiabált velem, majd elment - beszéd közben felült, s átölelte felhúzott térdeit, s csak meredt maga elé. Olyan kis apró és védtelen volt így, nem az a nagyszájú és hiperaktív srác, akit mindenki ismer. Bár csak ritkán voltak ilyen pillanatai, amikor tényleg komoly belső harcot vívott önmagával.
     - Oh, Baekie! - csúsztam hozzá közelebb, és átöleltem oldalról. - Fogsz nála jobbat is találni, az a gyerek egy hatalmas barom, hogy elengedett! Hidd el, meg fogja még ezt bánni - próbáltam némi vigaszt nyújtani számára, bár ismertem már. Nem igazán viselte jól a lelkizést. Még tőlem se.
     - Alszunk? - pillantott fel rám. Válaszul csak bólintottam egyet. Már én is nagyon fáradt vagyok.
Ahogy befeküdtünk egymás mellé az ágyba, Baek rögtön a karomhoz bújt, és magához ölelte. Ezt kiskorában csinálta mindig, amikor megijedt valamitől, és azt gondolta, hogy mivel én magasabb vagyok nála, bármitől meg tudom védeni.
     - Zavar? - kérdezte bágyadt hangon.
     - Nem - suttogtam halkan. Szemeim már lehunytam, és a fáradtság, mint az ólom, nehezedett rá pilláimra. Szinte pillanatokon belül az álmok világában találtam magam.


*Chen*

     A forróság csak úgy áradt ereimben. Fel voltam tüzelve, élveztem, hogy egyszerre három emberrel is össze tudtam simulni. Egyikük már táncolásom kezdete óta mellettem volt, s bár nem volt az esetem, nem léptem el tőle. Valószínűleg egy törékeny áldozatnak vélt, aki eltévedt a nagy világban. Vállig érő hullámos haja volt, melyet akár természetesnek is mondani lehetett volna. Barna fejkoronája itt-ott már ráizzadt arcára, amit nem győzött arrébb túrni, hogy vonaglásomat kiéhezett szemmel nézhesse. Halvány mosoly kíséretében simultam össze az előttem álló sráccal, aki alig fél fejjel volt magasabb nálam, majd észrevétlenül a hullámos hajú srácot figyeltem. Arcából ítélve képes lett volna a táncparkett közepén elélvezni.
     Nagyot kuncogva löktem el magamtól rám tapadt srácot, majd elindultam kifelé a tömegből. A falhoz kitámolyogtam, majd a lehető leggyorsabban körbenéztem alig észrevehetően, míg ki nem szúrtam a vasajtót. Nagy léptekkel indultam el az immár emberektől mentes útvonalon. Bár így is elém került jó pár táncoló alak, de java részt csak a falnak dőlve társalgó csoportok mellett haladtam el egészen a mellékhelységig.
     Teljes erőmből dőltem neki az ajtónak, mely  - számításaimat meghazudtolva - a lehető legkönnyebben nyílt ki. A festék már néhány helyen levált a vasról, és a rozsda sem sajnálta az ajtót. Igazán ráférne már egy újbóli festés. Maga a szórakozóhely nemrégiben nyílt, így a látogatók háromnegyedét az egyetemista hallgatok tették ki.
     Tudtam, hogy követett, így nem ért meglepetésként, mikor az ajtó nem csapódott be mögöttem. Egyenesen a piszoár felé vettem az irányt, fittyet sem hányva rá. Halvány mosoly kúszott ismét arcomra, s figyeltem minden mozdulatomra, hogy véletlenül se tudja levenni rólam a szemét. A piszoár elé állva rögtön nyúltam volna sliccemhez, de könyökömnél fogva fordított meg, és húzott magához teljesen. Nem habozott, egyenesen ajkaimat támadta be. Ő is tudta jól, hogy ennek a kis kalandnak semmi jelentősége nem lesz, így vágytól ízesített csókunkba mélyedtünk mindketten. Hullámos hajába túrva húztam közelebb magamhoz, majd alsó ajkába harapva jeleztem neki, hogy többet akarok, méghozzá rögtön. Meglepettségében felszisszent, de a következő pillanatban már a falnak vetve találtam magam, miközben nyakamat kóstolgatta. Sóhajtozva játszadoztam tarkójánál a tincsekkel, míg jobb lábammal vádliját kezdtem simogatni. Éreztem, hogy kezdek keményedni a megfelelő helyen. Hajánál fogva húztam fel arcát, s vad csókba hívtam.
     - Geunsuk?! - csapódott be a vasajtó súlyos hanggal. - Te mi a faszt csinálsz vele?! - A srác hirtelen engedett el az ismerősen csengő hang hallatán. Az ajtó felé kaptam tekintetemet, és meglepetésemre Jongin állt ott. Kurva jó! Ennek a parasztnak köszönhetem, hogy el lett baszva az estém. Ismét! 
     - Jongin, én... Csak... - meglepetésemre a srác dadogva próbált mentséget találni a tetteire. Ekkor koppant, hogy Jongin nevén szólította a hullámos hajút, így meglepetten tekintettem párosukra. Barátom ideges szikrákat szórt a srác felé, amin még inkább elcsodálkoztam. Ismerik egymást? 
     - Ne nekem mentegetőzz, idióta! - préselte ki fogain keresztül a szavakat. Elég ijesztően festett így Jongin, de amíg nem felém irányult ez az ábrázat, addig nem érdekelt. A kíváncsiságom kezdett alábbhagyni, így rájuk hagytam az egészet, megfordultam, és az alig két méterre tőlem elhelyezkedő piszoár elé léptem. Bár egy szó sem jött mögülem, biztos voltam benne, hogy tekintetükkel ölik meg egymást. Röhejes. Féloldalas mosolyt villantottam, miközben sliccemet lehúzva bokszerembe nyúltam, majd könnyítettem magamon. Erekcióm már az ajtó éles hangjától alább hagyott, így teljes nyugodtsággal üríthettem ki magam, holott eddig nem éreztem szükségét.
     Lépéseket hallottam, majd az ajtó ismét puffant egyet, így már biztosra vettem, hogy egyedül maradtam. Ah, Jongin, ezért még megfizetsz! Arcomról lehervadt a mosoly.
     - Neked már teljesen mindegy, hogy ki kúr seggbe? - barátom szarkasztikus hangja meglepett, s ijedtemben egy aprót ugrottam, bár nem észrevehetően. Összeszűkült szemekkel pakoltam vissza farkamat a bokszerbe, majd húztam fel a sliccet. Felé fordultam, s egy halvány mosolyt engedtem meg magamnak.
     - Nem tehetek arról, hogy a szűzikéd nem pucsít be neked - flegmán vetettem oda neki, figyelve minden egyes nyomatékosításra. Összehúzta szemeit, de nem szólt semmit, így még mindig mosollyal az arcomon indultam meg a mosdók felé. A tükörből tökéletes rálátásom volt Jongin háttal állt alakjára. Lehet, megbántottam. Megérdemli... Folyamatban azon a szerencsétlenen lóg, de még mindig nem sikerült megfektetnie. Tiszta gáz. Jongin teste megfeszült, majd ökölbe szorított kezeit elengedte.
     - Szánalmas vagy! - lassan fordult felém, így láttam furcsán csillogó szemeit. Meguntam, hogy a tükörből bámulom őt, így felé fordultam én is, majd pár lépést téve közelebb kerültem hozzá.
     - Csak nem fáj az igazság? - sziszegtem felé, s számítottam rá, hogy most már nem szavakkal fog visszavágni. Vártam, hogy megüssön, de ehelyett teljesen más történt. Kitágult szemekkel meredtem Jonginra, aki már ajkaimon pihentette a sajátját. Olyan hirtelen és hevesen támadt rám, hogy hátráltam pár lépést. Végül lehunytam szemeimet, és megadtam magam párnáinak erélyes vadságának. Úgy éreztem, hogy szívat, és hamarosan elválik tőlem, hogy orrom alá dörgölhesse, mekkora ribanc vagyok. De nem. Ehelyett combomnál megragadva húzott magára, miközben a csókból nem vált ki. Aprókat mart alsó ajkamba, mire fájdalmasan felszisszentem. Jongin ezzel nem is foglalkozva hatolt be szájüregembe, s rózsaszín izmomat hívta táncba.
     Pár pillanatig elvált tőlem, de csak míg sikerült levegőhöz jutnia, majd újult erővel mart ismét ajkaimra. Még mindig ölében, fenekemnél fogva tartott, míg én fekete hajába túrva élveztem csókjának mámorát. Eszméletlen jól csókolt! Fogalmam sincs, miért csinálta, és mióta tervezte, de nem érdekelt. A pillanatnak akartam élni. Tartottam tőle, hogy elválik tőlem, és a szenvedély eltűnik, amivel nekem esett.
     Jongin elindult, amitől kissé lecsúsztam, de még mindig stabilan tartott, bár a csókból kivált. Hogy ne kelljen arcát fürkésznem, nyakára hajoltam, és azt kezdtem csókolgatni. Halk sóhajok hagyták el száját, amitől mosolyra húztam sajátomét, és úgy folytattam cselekedetemet. Az egyik WC-fülkébe belépett, majd lábát felemelve lerúgta a budi fedelét, szimpla biztonsági okokból. Legalább nem akar a klotyóba dobni, remek! Letett öléből, és a falnak lökött. Felizgultan elmosolyodtam, mire Jongin elégedett vigyorát kaptam válaszul, majd habozás nélkül nyúlt nadrágomhoz.
     Közben ismét ajkaimra talált, s erőszakosan csókolni kezdett, amit próbáltam viszonozni. Éreztem, hogy itt-ott sikerült vért kicsalnia ajkamból, de nem különösebben foglalkoztatott. Én is a nadrágjához nyúltam, de a mozdulatban megakadályozott barátom keze, amint kemény marokra fogta bokszeremben hímtagomat. Belesóhajtottam a csókba, míg ő kaján mosollyal engedett el, és húzta le rólam alsómmal együtt a nadrágomat egészen a földig. Kihasználtam az alkalmat, így pihegve nyúltam nadrágja után, mikor felegyenesedett.
     Szemeibe néztem, miközben a sliccét egy rántással lehúztam. Tekintete még mindig azzal a furcsa fénnyel csillogott. Halvány mosollyal az arcomon szabadítottam meg nadrágjától, majd Jongin nekem esett. Ismét vadul és hevesen csókolt, miközben testével teljesen hozzám simult. Egyszerre sóhajtottunk fel.
     Tényleg ribanc volnék?


*Chanyeol*

     Reggel, ahhoz képest, hogy magamtól ébredtem meg, egész korán keltem. Fél óra heverészés után, mikor már kellően untam magam, elkezdtem Baekhyunt keltegetni. Ez elég hosszú procedúrának bizonyult, közel negyed órámba telt, mert hiába nyitotta ki a szemeit, és nézett rám, szinte rögtön vissza is aludt. Ezt pedig vagy ötször eljátszotta velem, mikor végül elegem lett, és nagy nehezen felültettem az ágyban. Mivel még ezek után sem mutatott hajlandóságot arra, hogy felkeljen, így hát miután felöltöztem, egyedül indultam a konyha felé, ahol Baek anyukáját sejtettem. Hát nem kellett csalódnom, mivel épp akkor kezdett neki a reggeli elkészítésének. Bár szabadkozott, hogy semmi szükség rá, szívesen segítettem neki. Már majdnem készen voltunk, mikor megjelent Baekhyun a lépcső alján kócosan, egy szál alsóban, és a már széttaposott mamuszában. Nem gondolt még arra, hogy be kéne szereznie egy jobb állapotban lévőt?
     - Hé! Nem gondolod, hogy túl alulöltözött vagy? – cukkoltam vigyorogva. – Nem illene így mutatkoznod a vendég – mutattam itt jelentőségteljesen magamra – előtt.
     Barátom csak értetlenül pislogott rám, és összeborzolta tarkóján a már így is kócos haját. Baek érthetetlen pillantását látva még az anyukája is elnevette magát. Mikor barátom feldolgozta, hogy miért is szívom épp a vérét, csoszogva elindult vissza a szobájába. A következő alkalommal, amikor feltűnt a konyha bejáratában, már fel volt öltözve, így neki is láthattunk a reggelinek. Csak hárman voltunk, Baekhyun apja már kora reggel elment dolgozni, mint mindig. Miután végeztünk még segítettem leszedni az asztalt, majd már idejét láttam annak, hogy hazainduljak.
     Úgy körülbelül tíz perc elteltével fordultam be a kapunkon. Apám épp akkor tolatott ki a garázsból a felhajtóra, és az előre húzott slagból már tudtam, hogy kocsimosásra készül. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem ártott némi jó benyomást tennem rá, mielőtt még egy tetemes összeget elkértem volna tőle. Így valamit valamiért alapon mentem oda hozzá, hogy felajánljam segítségem, amit persze örömmel fogadott. Egy négyüléses Nissan Friend-Me volt a legújabb játékszere, amit hatalmas precizitással fényesített ki minden héten. A kocsimosás régen amolyan apa-fia program volt, csak miután már nem találtam annyira mókás elfoglaltságnak, igyekeztem kihátrálni belőle. Együttes erővel fél óra alatt teljesen kiglancoltuk a kocsit, kívül-belül. Közben minden - érdekesnek nem épp mondható - sablontémát körbejártunk.
     Miután elégedetten minden oldalról megcsodáltuk csillogó művünket, elpakoltunk, és megindultunk elfogyasztani a jól megérdemelt ebédünket. Már a második fogásnál jártunk, mikor úgy láttam eljött az ideje annak, hogy előhozakodjak a repülőjegyekkel, de megelőztek.
     - És, mit szeretnél Chanyeol? – kérdezett rá apám, mintha sejtene valamit.
     - M-mégis miből gondolod, hogy szeretnék bármit is? – hirtelen még palástolni sem tudtam meglepettségemet.
     - Csak akkor segítesz a kocsimosásban, ha szeretnél kérni valamit – mosolyodott el kedvesen. Szemmel láthatóan nem zavarta a dolog, inkább csak szórakoztatta. A fene, ez még nem tűnt fel. Legközelebb inkább majd ablakot mosok vagy valami.
     - Az igazság az, hogy tényleg szeretnék kérni valamit. Tudom, hogy ez egy nagy kérés – szusszantam egy hatalmasat -, de arra szeretnélek kérni, hogy álld a többiek repülőjegyét is Hawaiira. Egy-két barátomnak anyagilag megterhelő lenne, és nem szeretném, ha ez miatt kényelmetlenül éreznék magukat a nyaralás alatt. - Annyira frusztráló erről beszélni, hisz annyira fellengzősen hangzik, hiába akar csak jót az ember. Mintha alábecsülném a barátaim, pedig erről szó sincs.
     - Ám legyen – szólalt meg apám hosszabb hallgatás után -, álljuk az többiek jegyét is, de ebből nem lesz rendszer. - Hatalmas mosoly terült el az arcomon, miközben bőszen köszönetet mondtam a szüleimnek. Bár gondolatban már ott tartottam, hogy Jongdae így már biztos nem fog nemet mondani az útra. Ugyan azt mondtam neki, hogy majd hívom, de mi lenne, ha megint elmennék hozzá? Vajon megharagudna?