Kilencedik fejezet

"Nyertem!"

*Chen*

     Eddig is tudtam, hogy valami nem stimmel Chanyeol fejében, de nem hittem volna, hogy ekkora értelmi fogyatékos. Neki mindig kötelező volt megennie az összes ételt, amit elé raktak, vagy mi a szent szar?! Nem vagyok óvodás, hogy a napi étkezési adagomat a számba rágva adagolja!

     Kissé feldúltan néztem rá, de nem hiszem, hogy a cseppnyi agyához mindez eljutott volna. El se tudom hinni, hogy nemrég még megnevettetett. Azt meg végképp nem, hogy elfelejtettem mellette, hogy a házban vannak a többiek is, akik éhező ebekként rágták volna szét a nappali berendezését, ha nem kapnak némi kész ételt.

     Úgy totyogott egy ideig egyik lábáról a másikra, mint valami behülyült pingvin, majd erőt véve magán kihalászta az alvásra szánt göncét. Ha tudtam volna, hogy a fáradtság ilyen nehezen telepszik rá a gyönyörű nagy füleire, akkor már hamarabb meghuzigáltam volna, hogy menjen el tusolni. Legalább nem volt kéthetes rothadó hullaszaga. 

     Kérdésére csak értetlenül emeltem fel a tekintetemet. Szívességet? Mégis mit? Aludjak a budin? Vagy netán kiköltöztet a nappaliba? Mióta érdekel egyáltalán, hogy ha valaki szívességet kér? Mindig leráztam mindenkit ilyen ügyben, most mégis más volt. Mondhatni: az ő nyaralójában ücsörögtem a kibaszott franciaágyon...

     - Attól függ, mit kapnék cserébe - húztam féloldalas mosolyra ajkaimat. Akkor már én is jöjjek ki belőle jól. Nem fogom olyan könnyen adni a kényelmes ágyat!

*Chanyeol*

      Biztos voltam benne, hogy kér majd valamit a szívességért cserébe, de meglepett, hogy ennyire nyíltan csak a saját haszna érdekli...

     - Tiéd az egész ágy, én alszom a fotelban, cserébe közösen fogunk fürdeni. - Kiállásom meglepően határozott volt, holott rettentően remegtek a térdeim. Mindent vagy semmit alapon próbálkoztam. Vagy jól járok, s másnap már közösen állunk a zuhany alá, vagy csak még nagyobb hülyének fog nézni, mint eddig.

     Csak néztem az arcára fagyott kacér mosolyt, már ennyitől megindult testemben lefelé a vér, feljöttek előttem a képek, ahogy a zuhanyzóba képzeltem el őt. Lehet  nem volt ez olyan jó ötlet... Ha már egy mosolya képes volt ilyen reakciót kiváltani belőlem, bele se mertem gondolni meztelen, vizes testére hogyan reagálnék. Hirtelen hatalmas és mihamarabbi szükségét éreztem annak, hogy valaki segítségével végre levezethessem a bennem felgyülemlett szexuális feszültséget.

     Próbáltam bármiféle reakciót leolvasni az arcáról, de szinte megkövülten meredt rám, ami már-már vicces látvány volt. Nem akartam siettetni, gondolja csak át a dolgot, én ráértem.

*Chen*

     Az állam szó szerint a padlót súrolta döbbenetemtől. Mosolyom az arcomra fagyott. Komolyan mindenre - de tényleg mindenre - számítottam, csak erre nem. Ez... Mégis hogyan jutott eszébe? Mire fel? És tényleg elhiszi, hogy beleegyezem? Nagyokat pislogtam rá, ő azonban meg sem mozdult. Kíváncsian meresztette rám tekintetét, én meg... Gondolkodtam azon, hogy el kéne fogadjam. Lényegében az egész ágy az enyém lenne. Ráadásul melegek vagyunk mindketten, ha eddig nem mászott rám, nem hiszem, hogy ezek után megtenné. De a kérdés akkor is ott lebegett a fejemben. Miért? Nem tud egyedül megmosakodni? Pedig elég hosszú keze van ahhoz, hogy még a hátát is meg tudja sikálni. Akkor fél, hogy valaki letámadja? Ember, hiszen bezárja az ajtót. Semmi épkézláb ötletem nem volt arra, hogy mi lehet a válasz, így jobbnak láttam megkérdezni.

     - Ez mégis honnan a halálból jött? - horkantva tártam szét karjaimat, miközben arcomon kiszélesedett vigyorom. Olyan komikus ez az egész. Lassan már azt fogom hinni, hogy felvesz mindent kamerára.

*Chanyeol*

     Komolyan már csak azért is megérte rákérdeznem, hogy végignézzem azt a folyamatot, ahogy mosolya az arcára fagyott, majd kétségbeesés suhant át rajta, és a rengeteg, benne felmerülő kérdés megült a tekintetében, aztán végül csak megbotránkozva nézett rám. Sosem láttam még tőle ennyi érzelmet.

     - Nem szeretek egyedül fürdeni - rántottam meg mosolyogva a vállamat, rendesen szórakoztatott értetlen tekintete. - Most ezen mi olyan kiakasztó? Hozzászoktam, hogy van társaságom, akivel lehet beszélni és megmossa az ember hátát. Kérdezd meg Baekhyunt, ő is egy véleményen van velem. - Igazából nagyon reméltem, hogy nem kérdez rá nála; nem voltam biztos abban, hogy falazna nekem. Viszont a cél szentesíti az eszközt alapon úgy voltam vele, hogy belefér egy kis füllentés. Egyre érdekesebbé vált az arckifejezése, biztos voltam benne, hogy komplett idiótának néz, de nem nagyon vettem a szívemre. Kezdtem lassan megunni az egyhelyben ácsorgást és némaságát. - Áh, nem számít, felejtsd el - legyintettem egyet, és elindultam újra a fürdő felé, szépen lassan. Szívem mélyén reméltem, hogy utánam szól és végre kinyög valamit.

     Lehet, hogy mégsem volt ez az egész annyira jó ötlet?

*Chen*

     - Eszed értékéért sem visznek el túsznak - szóltam utána, hiszen egy pillanat erejéig még én sem tudtam eldönteni, hogy akarom-e én ezt az egészet. Mi az, hogy nem szeret egyedül fürdeni? És a másik... Komolyan azt hiszi, hogy ezek után beveszem az álszent "csak a legjobb barátom" dumát? A hülye is tudja, hogy a folytonos fürdésnek köszönhetően nem csak baráti viszony alakult ki köztük. Vagy én képzelek bele sokat? Esélytelen. Megdöngette Baekhyunt, ennyi. - Fürödj le, addig még eldöntöm - dőltem el az ágyon, mint aki megnyerte a viadalt, holott korántsem állt jól a szénám. Még mindig jobb lett volna az együtt alvás, mint a közös zuhany, én mégis fontolgattam, hogy igent mondok neki. Normális ez? Szó szerint az agysejtjeim párolgását érzékeltem.


*Chanyeol*

     - Most megyek fürdeni, nem két óra múlva. Most kellene döntened, vagy pedig felejtsük el, és mire végzek, döntsd el, hogy az ágy melyik oldalán alszol - doboltam várakozóan lábammal a parkettán. Mehetnékem volt már, de ő csak nézett rám, mintha minimum héberül beszéltem volna. - Na? - próbáltam sürgetni valamennyire, de nem értem el vele sok mindent. - Szólalj már meg, ember - dobtam hozzá a felsőt, amit pizsamának vettem magamhoz. Erre már felült az ágyon, de még mindig csak kinyitotta-becsukta a száját, mint egy hal; mint akinek elmentek otthonról.


*Chen*

     Meglepetten néztem rá. Mióta vágták fel ennek a gyereknek ennyire a nyelvét? Soha azelőtt nem hallottam még őt így beszélni. Oké, mondhatni semmilyen stílusban sem, csak a visszahúzódó, gazdag gyereket láttam benne mindig is. Ezzel a stílussal egészen más alakot formált előttem. Képes lettem volna már csak a viselkedése miatt rávágni, hogy húzzunk zuhanyozni, de tartottam magam.
     A hozzám vágott felsőjét immáron már ülve emeltem magam elé. Mosolyognom kellett kifakadásán, viccesnek tartottam mind a hozzáállását, mind az arckifejezését. Nemtörődöm megnyilvánulását  is csak egy szélesebb görbével tudtam lereagálni.
     - Én most jöttem ki a fürdőből, ember. Menj egyedül - húztam fel féloldalas mosollyal a szemöldökömet. Mégis minek mennék kétszer? Így legalább elnapolhatom ezt az abszurd felvetést. 


*Chanyeol*

     - Na ilyet nem játszunk! Nem alhatsz csak úgy egyedül, akkor minimum menj, keresd meg addig Baekhyunt, és derítsd ki, hogy mi baja - néztem rá vissza a fürdő ajtajából - Kérlek! - küldtem felé egy édes mosolyt, majd magamra csuktam az ajtót. Te szent isten! Mégis mi a fenét művelek?! Ez nem én vagyok. Ez a vadmacska teljesen kikészít, mi lesz velem hét végére? Teljesen kifordulok önmagamból?!
     Hallottam az ajtó csukódását, biztos voltam benne, hogy Baek megkeresésére ment, így azt is tudatta velem, hogy holnap este már együtt fogunk fürdeni. Először hatalmas, vidám mosoly terült el az arcomon. Nyertem! De szinte azonnal le is olvadt a képemről, ahogy rájöttem, mégis mit kell majd átélnem másnap. Már a gondolatától is bizsergés futott végig rajtam, hogy láthatom majd, ahogy lassan minden testét takaró ruhadarab lekerül róla; hogy teljesen meztelenül áll majd előttem, ahogy a zuhanyzóban teste fél lépésre ázik majd az enyémtől.
     A mosdókagylóra támaszkodva néztem szembe a saját tükörképemmel. Hajam csapzott, arcom kipirult, légzésem szemmel láthatóan zaklatottságról árulkodott, tekintetem vágytól fűtötten csillogott. A rohadt életbe is már! Csaptam a csap melletti csempére. Alig volt két órája, hogy a kerti budin könnyítettem magamon, most mégis megint úgy állok, mint lófasz a hideg vízben. A francba is már! Voltam tizenéves, én is keltem álló farokkal és fantáziáltam jó seggű pasikról, de sosem kellett még egy nap kétszer magamhoz nyúlnom. Sőt! Amíg Jongdae nem volt a közelemben, vissza tudtam fogni magam, de lassan már attól is felizgulok, hogyha kihívóan néz rám. Nem fogom én ezt kibírni, belehülyülök. Soha azelőtt nem éreztem magam annyira kielégületlennek, mit akkor. Lyuk kell, lehetőleg minél hamarabb!
     Megbotránkozva a saját viselkedésemen dobáltam le magamról a ruháimat, és szembesültem egy elég kellemetlen problémával. Jobb is, hogy nem jött velem... Álltam be a zuhanyrózsa alá, majd nagy levegőt véve nyitottam meg a hideg vizet, mely először még langyosan zúdult a nyakamba, idővel viszont egyre dermesztőbben hideggé vált. Nagyot szusszanva emeltem fel az eddig tehetetlenül testem mellett lógó karomat, apró csókot nyomtam ujjaim végére, majd számba véve meg is szívtam őket. Lassan végigvezettem nyáltól nedves ujjaim nyakam ívén, kezemet mellkasomra simítva. Ugyanolyan lassúsággal kezdtem el magam simogatni, majd mellbimbóimat morzsolgatni. Apró, halk sóhajaim elnyomta a víz zubogása. Homlokom a hideg csempének támasztottam, miközben lefelé haladtam testemen. Combjaim meg-megmarkoltam, majd ajkamba haraptam, ahogy kezem kemény férfiasságomra vezettem, Lomhán cirógattam magam, másik kezemmel heréimet kezdtem morzsolgatni. Ahogy kezem végre lüktető tagom köré kulcsoltam, hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem. Lihegésem úgy lett egyre hangosabb, ahogy egyre gyorsabban húzogattam a bőrt tagomon, néha megdörzsölve makkomat. Szemeim szorosan lezártam, nem akartam elhinni, hogy ez igaz. Azt akartam, hogy ő tegye ezt velem; az ő ajkai közt akartam, hogy utol érjen a gyönyör, nem pedig a saját tenyerem nyomán.


*Chen*

     Hogy az istenben jött ide Baekhyun és a hisztis valaga? A szerelmi bajaikat már csak ne én oldjam meg! Még az is felvetődött bennem, hogy ha ezek ketten ismét megtalálják a közös nevezőt, akkor az a kis mitugrász a langalétával akar majd aludni, és én ki leszek baszva a szobából. Nem mintha bántam volna, ha nem kellene Chanyeollal aludnom, de így, hogy ajánlatot tett, könnyebb kiküszöbölnöm, hogy majdhogynem egy vadidegen mellett kelljen rálépnem az álom vasútjára.
     Fejemet ingatva vettem tudomásul, hogy Yeol magamra hagyott, konkrétan szenvedni a rengeteg gondolattól, ami meghódítani készült a kifáradt fejemet. Halk sóhaj után felkeltem, és újult erővel álltam neki valami használható ruhát előkotorni a táskámból. A köntöst az ágyra hajítottam, és szenvedő hangok kíséretében bújtam bele a melegítőmbe és a fekete atlétába. Faszom ebbe az egészbe! Lassan éjfél, és én még ilyenkor keressem azt a nyomorultat? Ha meg alszik, akkor feleslegesen totyogok végig ebben a hatalmas házban. Azt se tudom, hol kezdjem a keresést. Nyűgös és fáradt fújtatást hallattam, majd a hisztizés helyett inkább elindultam. Jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, és meg is álltam. Körbenéztem a vak sötétben. A folyosón balra nézve látszódott, hogy még mindkét szobában ébren vannak, legalábbis a fények, amik kiszűrődtek az ajtó alatt, arról árulkodtak. Képesek még ilyenkor kipakolni? Vagy beszélgetnek? Nem vágom. Én már rég aludnék, ha ez a balfasz nem drukkolt volna elő az idióta ötletével.
     A szobánkhoz közelebb lévő ajtó elé sétáltam, majd harsány kopogtatásba kezdtem. Addig ütlegeltem a falapot, míg egy morcos Jongin ki nem nyitotta előttem. Ahogy meglátta, hogy ki áll az ajtóban, fölényes mosoly terült el arcán, és az ajtóváznak támaszkodott.
     - Mi járatban? - Legszívesebben bemostam volna neki a mézes-mázas beszéde miatt, de ehelyett inkább csak nyakamat nyújtogatva próbáltam belátni mögé. Már annak örültem, hogy egyből a jó ajtón kopogtam, és nem Taeyongékat zavartam meg.
     - Nyugi, nem hozzád jöttem. Baekhyun? - a keresett személy nevénél már arcára néztem. Érdeklődve húzta fel szemöldökét, s mosolya is eltűnni készült szája szegletéből. Ennyire csak nem leptem meg. Remélem, nem gondol bele semmi többet annál, ami van.
     - Nincs itt. Vacsora után eltűnt - morogta maga elé, majd be is csukta előttem az ajtót. Reménytelen. Visszafordulva megindultam a nappali felé; valahogy sejtettem, hogy nem tartózkodik Hansolék szobájában. Magatehetetlenül dőltem el a kanapén, és nagyokat sóhajtozva próbáltam ébren maradni. Nem akartam másnap reggel elaludt végtagokkal kelni, ami mellé persze a fejfájás is társulna. Azt sem tudom, mi a faszért engedelmeskedek Yeolnak. E nélkül is simán aludhatnék egyedül már ma este. Semmit nem tett azért, hogy elsőre ugorjak neki. Baekhyunnal meg nem ápolok olyan közeli kapcsolatot, hogy aggodalmat mutatva elé álljak, és a nyomorult bajait kérdezzem meg. Nem is érdekel, akkor hogyan várja el, hogy érdeklődést mutassak a barátja felé? Miért nem ő kérdezi meg? Neki kéne a szaros bajait elintéznie, és nem másnak. Sok mindent nem tudok róluk, majd pont nekem fogja elmondani a bizalmas dolgait Baek. Ennél több eszed is lehetne, Chanyeol. Gondolatban elküldtem a langalétát egy melegebb éghajlatra. Részben azért, mert ennyire hülye, másrészt meg azért, mert kibaszottul foglalkozom az ilyen-olyan bajaival, nemhogy csak a létezésével.
     - Chen? - ijedtemben ülő helyzetbe ugrottam, és a hang irányába tekintettem. - Te miért nem alszol már? - Baekhyun a konyha ajtajában álldogálva kérdezgetett. Egy bögrével a kezében kezdett el lépkedni felém, miután még mindig nem válaszoltam neki.


*Chanyeol*

     Miután megtörölköztem, vettem csak észre, hogy végül nem hoztam magammal azt a felsőt, amit Jongdaehez vágtam. Mikor felismertem ezt a tényt, a szekrényt kinyitva akartam elővenni a köntösöm, de az nem volt a helyén. Meglepődtem ugyan, de nem nagyon foglalkoztatott a dolog. Felvettem az alsót, ami nálam volt, majd befejeztem a fürdőbeli teendőim.
     Ahogy kiléptem a pára lepte helyiségből, vettem észre, hogy Jongdae az ágyon hagyta a köntöst, amit viselt. Kíváncsian léptem oda, szinte rögtön felismertem a hozzám tartozó ruhadarabot. Hát ez meg hogyan került hozzá? Nem gondolkodtam sokáig, kezembe vettem, és figyelmetlenül enyhén fázó testemre kaptam. Az anyag magába szívta fürdés utáni frissítő, férfias illatát, melytől kellemes, meleg bizsergés futott át testemen. Miért ilyen jó érzés ez? Arcom oldalra döntve, a gallérhoz simítva szívtam be mélyen illatát.
     Az ágyon megtaláltam a telefonját is, szinte viszketett érte a tenyerem. Csak egy kicsit, egy egész kicsit... Túl hívogató volt, nem bírtam ellenállni, így megnyomtam a középső gombot, csak tesztelésképp, hogy van-e egyáltalán valamilyen kód rajta. A telefonon nem volt semmilyen zár, így szinte a képembe röhögött a háttérképe. Egy idegen sráccal volt a képen; sütött róluk, hogy egy pár, Jongdaet a mosolya elárulta. Ahogy pedig a nagy szemű barna fejű mitugrász ránézett, a bicska kinyílt a zsebemben.
     Megsemmisülten léptem el az ágytól a fotelhoz, melyen az elkövetkezendő éjjeleimet tölteni fogom. Hát ez kell neki? Egy kölyök képű kis vakarcs? De ha van valakije, akkor miért enyelgett minden bulin mással? Miért egyezett bele a közös fürdésbe? Behajtogattam magam a fotelba. Szerencsémre tudtam, hogy egy kifejezetten kényelmes darab, és még én is elfértem benne úgy, hogy másnap ne fájó háttal keljek. Egy díszpárnát a fejem alá gyömöszölve vetettem át magamon egy plédet. Nem értlek Jongdae, nagyon nem értlek. Kinéztem a mellettem lévő ablakon, percekig csak a sötét tengert pásztáztam, várva valamire. Én magam sem tudva, hogy mire, talán valami csodára, magyarázatra. Nem lett behúzva a sötétítő.


*Chen*

     Mivel Baekhyun nem volt kimondottan fáradt, és érezhetően elgyengült pillanatában volt, így hamar sikerült rávennem, hogy beszéljünk a dolgokról, mert hogy engem mennyire nagyon érdekel. Beleegyezett, azzal az egy kikötéssel, hogy menjünk le az alagsorba, ahol be akart ülni a bárba. Érdekesen néztem rá, és a szemöldököm körülbelül az egekig szaladt erre a kijelentésére. Bár? Ennek a háznak van egy faszom bárja? Inkább nem válaszoltam semmit, csak követtem arra, amerre sötét alakját haladni láttam.
     A ház némaságba burkolózott, még a szobákból sem szűrődött ki hang. A kinti, sós illat belengte az előtér nagy részét a nyitva hagyott ablaknak köszönhetően. A fülledt meleg levegőhöz sem akart engedni; ettől a légkörtől mindig feszültség indult meg bennem. Túl nyomasztó volt miatta mindig, mindenhol a környezet.
     Baekhyun egy ajtóhoz lépett, majd leakasztotta az apró kulcsot, ami a falra volt egy kis szögre felakasztva, majd kinyitotta a zárat. Ez eddig is itt volt? Mikor beléptem a hatalmas lakba, akkor nem láttam ezt az ajtót, pedig nagyon is kiéleződve figyeltem mindent, hogy véletlenül se haladjak el a WC előtt. A lépcsőnél felnyomta a villanyt, és szótlanul haladt tovább. Lépéseink halkan hallatták hangjukat.
     Leérve nemhogy belémfagyott a szó, de még a földbe is gyökereztek a lábaim, ahogy államal akár a földet lehetett volna felmosni. A látvány teljesen lesokkolt, nem hittem volna, hogy nekem valaha lesz részem ilyen luxusban. Az alagsorban két helyiség volt, ami csupán egy hosszú üveglappal volt elválasztva. Az egyik légtérben - ahol épp álltunk - volt kialakítva a bárrész, ami már magában elég szép látványt nyújtott a modern berendezéssel. A mahagóni szín egész jól passzolt a durva, rideg formákkal, ami jellemezte a bútorokat. A fal kövekkel volt kirakva, és egy kép sem lógott rajta. A földön egy durvább szőrzetű, sötét színű szönyeg terült el hosszában, ami az üres helyet feldobta látványával. Egy-két nagyobb virág, -hatalmas cserépben - meghúzódott a fal mentén, de ez sem kimondottan vette el a rideg, modern berendezést.
     A másik kialakított részben pedig a teljes ledöbbenésem bazi nagy oka várta a lakókat. A gyönyörűen csillógó, tiszta víz hívogatta az embert, hogy akár csak két percre mártóztassa meg benne a testét. Egy hifi és pár napozóágy is szolgálatára állt a pihenni készülő embernek.
     - Összeszednéd magad? Úgy nézel ki, mint aki először látott faszt. - Baekhyun gúnyos mondata felett eltekintettem - hiszen ki kell szedjek belőle mindent. Szó nélkül indultam meg a bárpult felé, majd levetettem magam az első székre. A nyomorék egyből a pult tartalmát kezdte felmérni, majd egy üveg bort emelt ki a hűtőből. Két pohár levétele után ismét felém fordult. - Mennyire sietsz?
     - Nem piálok, Baek. Megértem, ha neked jól esik, de én szeretnék fejfájás nélkül felkelni holnap - ellenkeztem a lerészegedés ellen. Ha nem vagyok józan, akkor semmit sem jegyzek meg a ma esti beszélgetésből.
     - Hát jó... - kisebb fintorgás után az egyik pohárba töltött csak az italból, majd bele is kortyolt egy hatalmasat. - Szerintem kell majd valami erősebb is - ezzel ismét eltűnt a pult rejtelmében. Ha így haladunk, reggelig sem derítem ki, amit akarok. Nagyot sóhajtva kezdtem el nézni a másik helyiségben csillogó vizet.


*Chanyeol*

     A hold bevilágított az ablakon egyenesen a szemembe, így pedig nem tudtam elaludni.
- Jongdae! Jongdae! Valaki! Valaki húzza be a függönyt... Könyörgöm... Aish, most mi legyen? - fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal; nagyon nem akartam felkelni.
     Mindig ez van; mire kényelmesen befészkelem magam, megtalálom azt a pozíciót, amiben kényelmesen tudnék aludni, addigra tuti kitalálok valamit, ami miatt fel kellene kelnem. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. 
     Még vagy fél óráig szenvedtem, mire már melegem is lett, ezért lerúgtam a plédet magamról, de így hirtelen csapott meg a köntösből áradó Jongdae-illat. Összeszorult a gyomrom ahogy felrémlett előttem a kép, fájón beleégett a tudatomba. Vajon tényleg szereti őt? Megérdemli az a fiú Jongdae figyelmét? Mit eszik rajta, hisz nem is jó pasi, egy gyerekképú kis pincsi. Gondolkodásommal csak annyit értem el, hogy egyre jobban felhergeltem magam.
     Szorított a torkom, úgy éreztem, hátba szúrtak. Hitegettek, átvertek, és most majd jól ki is nevetnek.
     Ingerülten ugrottam fel a fotelből, s szinte letéptem magamról a köntöst, majd minden erőmet összeszedve vágtam a földhöz. Ránéztem az ablakra, de már csak azért sem húztam be a sötétítő függönyt, inkább elfordítottam a fotelt. Visszakucorogtam, és imádkoztam, hogy minél hamarabb elnyomjon az álom, hogy ne gondolkodja, érezzek tovább; hogy pár órára teljesen kikapcsoljak.


*Chen*

     Közel másfél óra piálás után Baekhyun szerintem már a nevét sem tudta volna megmondani. Szemei csillogtak a különböző italok mámorától. A pulton eldőlve dalolászott már vagy tíz perce valami amerikai szart, az angolt olyan szinten törve, hogy a fejem ezúttel ez miatt kezdett el fájni. Köszönöm, faszfej!
     - Khm - próbáltam magamra hívni a szerencsétlen figyelmét, hiszen eddig még semmit nem sikerült kiszednem a bánatos fejéből. Komolyan kezdett már érdekelni, hogy mi baja. Annyira láthatóan szenvedett, hogy inkább eltekintettem afelett, hogy csak egy apró tinibaja van. Elködösült tekintetét rám emelte, s folytatásra bíztatott felhúzott szemöldökével. - Látom rajtad, hogy bajod van. Örülnék, ha-
     - Te.
     - Tessék? - hőköltem vissza hirtelen a kijelentésén. Olyan rideg volt egész mivolta egy fél pillanat erejéig, hogy azt hittem, nekem esik.
     - Potosabban Yeol - fújtatott maga elé, majd ismét a pultra döntötte fejét. - Olyan jól esik ez a hideg. Miért engedted, hogy ennyit igyak, ha? - emelte rám morcosan tekintetét, miközben állát a kemény, burkolt pulton támasztotta meg. Magam sem tudtam, hogy miért nem állítottam le. Talán azért, mert így az ember könnyebben elfecseg dolgokat... Vagy szimplán nem volt kedvem.
     - Hogy érted azt, hogy pontosabban Chanyeol? - kérdeztem vissza. Nem értettem, hogy ha arra a balfékre haragszik, akkor annak mi köze van hozzám.
     - Ne legyél már ennyire vak, Chen - horkantott fel gúnyos mosollyal arcán. Szemét forgatva töltött még poharába a nemrég talált szeszes italból. Kezdem azt hinni, hogy ez tényleg nem volt jó ötlet.