Tizenkettedik fejezet

Első közös zuhany

*Chen*

     A kanapán eldőlve hallgattam a többiek élénk társalgását. Nem tudtam mit hozzászólni, így csak a hajammal bíbelődve csúsztam lejjebb, hogy fekvő állapotba kerüljek. A hátam nem szokta díjazni ezt a testhelyzetet, de egy bizonyos ideig kényelmesnek nevezhettem. 

     - Király! Chen, remélem, te is rászánod magad - huppant le közénk Taeyong. Taemin arrébb csusszant, közelebb ülve Jonginhoz, hogy a gyerek elférjen. Egyik szemöldökömet felhúzva fordultam felé, miközben hajam piszkálását még mindig nem hagytam abba. Könyökömet már dörzsölte a karfa, de jelenleg nem volt erőm ahhoz, hogy felálljak. Még a hugyozást is minimum fél órája halasztottam emiatt.

     - Mire? - Taeyong arcáról szinte levakarhatatlan volt a vigyor, ami eszméletlen jól állt neki. Szemei csillogása - mondhatni - elkápráztatták az embert. Fogalmam sincs, hogy egy embernek hogyan lehet ilyen kisugárzása. 

     - Holnap este páran kimozdulunk. Jössz te is, nem? - halkan sóhajtva fordultam el. Nem akartam válaszolni, mindketten tudtuk, hogy semmit nem hagynék ki, ami a buli fogalmát bővítette. 

     Chanyeol ezt a pillanatot választotta, hogy berontson a nappaliba, egy hatalmas kiáltással, hogy megjött a vacsora. Valamilyen szinten jó érzés volt látni, hogy már nincs semmi baja, hiszen a délutáni fagyizás kicsit félresikerült. Arra számítottam, hogy nem tudja majd megállni, és megcsókol, ehelyett - mintha - mély depresszióba esett volna az egyik pillanatról a másikra. Ezt alapból nem tudtam hova rakni, hiszen ő akart fagyit enni, ő akart velem lenni és ő hívott meg a nyaralásra. Baekhyun állítása teljesen megmagyarázott volna mindent, de elbizonytalanodtam. Ott volt a lehetőség, ő mégsem tett semmit. Ennyire szerencsétlen lenne? Vagy Baek túl sokat ivott, és ő sem volt tisztában azzal, hogy hülyeségeket beszél? Annyira érdekelt volna ez az egy dolog, de nem tudtam volna megfogalmazni, miért. Egyszerűen frusztrált, hogy én nem tudtam róla. Azért vak én sem vagyok, csak feltűnt volna, nem? Minden jel arra utalt, hogy Baekhyun képes volt szarságokat összehordani, hiszen Chanyeol egyik alkalommal sem lépett úgy felém, ami az állítását támasztotta volna alá.

     Baekhyun vak, nem én.

*Chanyeol*

     A konyhapultnak támaszkodva bámultam ki az ablakon, fél füllel a nappaliban lebzselő társaság élénk beszédét hallgattam. Arakatlanul is az járt a fejemben, hogy vajon mi minden lenne most más, ha megtettem volna; ha megcsókoltam volna. Ha nem ellenkezett volna, most ott ülhetnék mellette, foghatnám a kezét, magamhoz ölelhetném, amikor csak szeretném. De nem tettem meg, gyáva voltam, így sosem tudtam meg végül, hogy mi lett volna, ha...

     Mélázásomból a futár kocsijának felhajtóra való begördülése volt az, ami visszarántott. Kifizettem az átvett ételt, majd időhúzás gyanánt elkezdtem megteríteni. Nem volt kedvem még a többiekkel együtt lenni; jól esett egy kicsit félrevonulni, s a saját bajaimmal foglalkozni.

     Mikor végeztem a tálalással, nagy levegőt véve mosolyt erőltettem az arcomra, csak azért, hogy elkerülhessem a negatív hangulatom oka után kutakodó kérdések sokaságát. A tőlem megszokott lendülettel vágódtam be a szobába magamra vonva a kíváncsi tekinteteket.

     - Vályúhoz, csajok! - erre a többségből - Jongdae és Baekhyun kivételével - kitört a nevetés, amitől nekem is javult valamelyest a hangulatom. Kai, elhaladva mellettem, megveregette a vállamat, mire csak egy elégedett, boldog vigyort küldtem felé.

     Mikor már mind leültünk, s nekiálltunk enni, csak akkor tűnt fel, hogy két hely üresen tátong. Körbenézve vidáman, egymás szavát túlkiabálva beszélgető barátaimon tűnt csak fel, hogy a két hiányzó személy természetesen azok, akik az utóbbi időben a legtöbb fejfájást okozták nekem. Mire eljutottam volna oda, hogy megkérdezzem a mellettem ülő Hansolt, nem tudja-e, hogy miért van távol a két jómadár, egy elég fancsali képet vágó Jongdae, majd szorosan mögötte egy kissé feldúltnak tűnő Baek lépett az étkezőbe. Minden szó nélkül ültek le a nekik fenntartott helyre. 

*Chen*

     Az éhenkórászok egyszerre pattantak fel helyükről, Taeyong sikeresen belém is könyökölt, ami miatt egy halk szisszenéssel fordultam el a másik irányba. Nem voltam éhes. Túlságosan foglalkoztatott egy olyan dolog, ami más esetben hidegen hagyott volna, és ez felhúzott. Miért érdekel? Kettőjük dolga, valószínűleg Yeol csak terelt Baekhyunnak, csak nem értem, miért. Semmi köze nem volt hozzám, csak egy jó kis ürügy voltam kettejük érzelmi világában.

     - Beszélned kéne vele. - Tudtam jól, hogy Baek nem mozdult el a fotelből, így teljes nyugodtsággal ejtettem ki ezt a pár szót. Még mindig az üvegezett ajtón néztem kifelé, a ház hátsó udvara irányába. Mindenki más már eltűnt a nappaliból, a hangjuk jól hallható volt még ott is, ahol én ültem, de egy értelmes mondatot sem tudtam volna kivenni. Csak  mormogás... 

     - Tessék? - értetlen hangja halvány mosolyt váltott ki belőlem. És még azt hittem, én vagyok az idióta...

     - Szerintem félreértettél pár dolgot, Baek - fordultam felé, majd a nagyra nyitott szemeibe néztem. Ajkai résnyire el voltak nyílva, amitől elég szánalmas ábrázata volt, annak ellenére, hogy még azzal az idétlen padlizsánszínnel is szép arca volt. Nem kicsit irigyeltem miatta... Mosolyogva sóhajtottam, majd egy lesajnáló pillantás kíséretében felálltam helyemről, hogy a konyhába vánszorogjak a többiek után. Ugyan még mindig nem voltam éhes, de a fagyin kívül ma még nem ettem mást, és ez később rossz hatással is járhatott volna.

     Éreztem Yeol tekintetét magamon, ahogy Baekhyun feszült jelenletét is mögülem, mégsem foglalkoztam egyikkel sem. Leültem a Taeyong és Taemin közötti üres székre, majd igyekeztem némi ételhez jutni.

*Chanyeol*

     Mikor már lassan mindenki végzett az evéssel, felmerült a használt evőeszközök mosogatógépbe pakolásának kiábrándító ténye. Hiába volt egyszerű feladat, mégsem fűlött hozzá senkinek a foga.

     - Csinálja meg, Chen! - kiáltott fel Kai indulatosan - Ő még semmiben sem segített mióta itt vagyunk! - Jongdae rögtön vérszemet kapott, ahogy a másik kiejtette nevét a száján.

     - Majd én megcsinálom - vágtam közbe, ezzel megszakítva a kialakuló, heves vitát. - Nehogy már ez miatt kezdjetek el veszekedni. - Ekkor Baekhyun csendben felállt a helyéről, és elkezdte összeszedni a használt tányérokat, mikor mellém ért, csak fél kézzel elemelte az előttem lévőt is, de nem nézett rám.

     - Baek...

     - Hagyjad, megcsinálom. Ti addig menjetek, intézzetek valami esti programot. - Ekkor mindenki, a széket szinte kirúgva maga alól, egy szempillantás alatt eltűnt a helyiségből, csak én maradtam és Baekhyun. Próbáltam valamilyen lehetőséget találni arra, hogy szóba tudjak elegyedni vele, de teljesen kizárt, tudomást sem vett rólam. Annyira bántott, hogy így viselkedett velem; keresztül nézett rajtam, én pedig még csak azt sem tudtam, miért bánik így velem. A köztünk tapintható feszültség napról napra csak erősödött, egyre csak mélyítve a köztünk kialakult szakadékot. Öt perc ücsörgés után álltam fel én is, majd a széket betolva indultam el a Jongdae-vel közös szobánk felé. 

     Az ajtóban toporogva jöttem rá, hogy mennyire nincs hangulatom most vele egy légtérben tartózkodni. A délután kialakult furcsa légkör még mindig körüllengett minket, ha valamilyen oknál fogva egymás közelébe kerültünk.

*Chen*

     Pár falatnál többet nem tudtam lenyomni a torkomon, így csak hallgattam a többiek társalgását; a lelkesedésüket a holnapi kiruccanás miatt, miközben csak turkáltam az ételt a tányéron. Nem kívántam, egyáltalán nem. Jelenleg nem is éreztem szükségét annak, hogy egyek, és még a többiek jóízű falatozása sem indította meg bennem a folyamatot, hogy rászánjam magam. 

     Közel két perce ment a vita, hogy ki szedje le az asztalt, amiben természetesen én nem kívántam részt venni. Értelmetlennek láttam azt, hogy emiatt összeszólalkozzak miattuk, de mikor Jongin felhozta, hogy csináljam én, hiszen még semmit sem segítettem ittlétünk óta, úgy néztem rá, mint aki képes lett volna a tekintetével kést megcsavarni a szívében. Mintha ő többet csinált volna, mióta itt vagyunk. Egyáltalán mit kéne segíteni? Takarítani? Azt eddig is elintézte valaki, ne hülyéskedjen már! 

     Yeol egyből hárította a feszültséget, viszont azon, hogy Baek felállt, majd önszántából, szó nélkül állt neki leszedni az asztalt, mindenkiben benne rekedt mondanivalója. Nem csak én lepődtem meg, Hansolnak szó szerint üveggolyó méretűvé tágultak szemei. Mikor Yeol mellé ért, mindkettejük arca megmerevedett. Biztos voltam benne, hogy igazam van, és ezek a jelek nem csak azt mutatták, hogy Baekhyun sértődésének okát nem tudja a másik. 

     Amint kimondta a varázsszót, mindenki hangos ricsajjal tolta ki maga alól a széket, és indult ki a konyhából, mielőtt meggondolná magát. Vicces volt mindezt látni, mégsem volt kedvem mosolyogni. Magukra hagytam én is őket, egyből a szoba felé vettem az irányt, és reménykedtem, hogy az a két balfasz most már tisztáz mindent. Nem volt kedvem egész héten a hülyeségeik miatt ilyen helyzetekbe kerülni.

     Az ágyon elfeküdve kezdtem mobilomat nyomkodni; felnéztem pár oldalra, majd hátamon kidőlve pihentettem testemet. Jó érzés volt csak feküdni, és semmivel nem foglalkozni, ám ennek hamar vége szakadt. Amint hallottam az ajtót nyílni, öntudatlanul ültem fel az ágyon, olyan feszülten, mintha valami rosszat tettem volna. Nem értettem magam, de Yeol ábrázata sem volt másmilyen. Mintha gondolkodóba esett volna, de már abban is biztos lehettem, hogy semmit nem beszélt meg Baekhyunnal. Hogy lehet ennyire nyomorék? Hangosan fújtam ki magamból a levegőt, ami miatt még kíváncsibban tekintett rám, mintha tudna valamit, amit én nem. Mondjuk erre sok esély van - mosolyodtam el keserűen. Utáltam, ha valamiről nem tudok, amihez nekem is vélhetőleg sok közöm volt. 

     - Valami baj van? - törtem meg a feszült légkört. Untam, hogy csak az ajtóban állva nézett engem, mintha próbált volna kiigazodni rajtam.


*Chanyeol*

     A szobába belépve még mindig azon vergődtem, hogy végeredményében nem is volt olyan jó ötlet a közös szoba. Sokkal nehezebben viseltem a közelségét, mint ahogy azt hittem volna. Az, hogy egy karnyújtásnyira volt tőlem, mégsem érhettem hozzá, kikészítette az érzékeim. Folyamatosan összezavart, sosem tudtam mire gondol éppen. Most is, ahogy beléptem, rögtön felült, majd engem kezdett feszülten méregeti. Na, most mi van? De persze, nem mondott semmit, csak figyelt, még tovább idegesített. Mikor hangos sóhajt hallatott, csak kíváncsian néztem rá. Ez mi volt? Talán neki is van valami baja? Ha igen, vajon mégis mi? Mi problémája lehet egy olyan embernek, akit saját magán kívül senki más nem érdekel?
     Mikor rákérdezett, nincs-e valami baj rendesen megilletődtem, annyira el voltam merülve a gondolataimban. Meglepetten pislogtam rá, nem hittem volna, hogy pont ő lesz az, aki megkérdezi, hogy minden rendben van-e velem. Azt sem tudtam, mit válaszoljak neki.
     - Nem, nincs semmi, csak ami eddig volt - küldtem felé egy fancsali mosolyt. Nem kell tudnia, hogy ő maga nagyobb gondot jelent számomra, mint a Baekhyun és köztem kialakult feszültség. - Na, akkor megejtjük az első közös zuhanyt? - szélesedett ki mosolyom kaján vigyorrá. - Mára már elég volt ebből a napból.


*Chen*

     Nem kicsit hőköltem hátra megnyilvánulásától. Már el is felejtettem, hogy ezzel az abszurd kéréssel támadott be előzőnap este. Próbáltam rendezni arcvonásaimat, miközben igyekeztem higgadt maradni. Végül is tényleg nincs mitől tartanom, Baekhyun hülyeségeket beszélt, ez a paraszt meg csak azért akar velem tusolni, mert legjobb barátja helyett én vagyok vele egy szobában. Ő nem gondolja, hogy ezen változtatni kéne? Sokkal jobb lett volna mindkettőjüknek, s én örültem volna hármunk közül a legjobban. Ezt biztosra állíthattam. Kaján vigyora mégsem hagyott nyugodni, annyi mázlija volt, hogy végig szemembe nézett. Mégis... Képes lettem volna megfutamodni, és elküldeni a picsába, pedig letisztáztuk már, hogy megteszem neki ezt a szívességet. De... Mellette ébredtem reggel, hozzám volt bújva... Nem tartotta be a szavát, egyenesen megszegte az általa felvetett kompromisszumot. Ezek után mi vár? 
     Már épp csípős megjegyzést tettem volna, mikor - nagy valószínűséggel - megunta a tétlen várakozást, és inkább elindult a fürdő felé, útközben elhagyva felsőjét. Ekkor egy utolsó ötlet merült fel bennem, amivel azért rendesen megszívathatnám, ha Baekhyun szavai igazak voltak. Nagyot sóhajtva adtam meg magam, és próbáltam magam meggyőzni, hogy nem lesz belőle semmi gáz. De tartottam tőle. A padon ülve is már szó szerint én vártam, hogy lépjen, mégsem tett semmit. Kétségbeestem, és reménykedve adtam oda neki az édességet, hogy jobb kedvre derüljön. Akkor látszólag feloldódott, de azóta meg került. Fura volt és kiszámíthatatlan.
     Még egyszer nagy levegőt vettem, majd minden feszültséget kiengedve magamból álltam fel az ágyról. Képzeletben párszor pofán vertem magam, hogy ennyire érdekel az igazság.


*Chanyeol*

     Tekintetéből rögtön leszűrtem, hogy erre nem számított, sőt, mintha el is felejtette volna mindazt, amit megbeszéltünk. Percekig csak vigyorogva figyeltem az arcán átcikázó érzelmeket, majd megunva a várakozást indultam végül el a fürdő felé.
     Menet közben lekaptam magamról a felsőm, s a fotelre dobtam. Beléptem a fürdő ajtaján, s hallottam, ahogy megkönnyebbülve nyikordul meg az ágy, ahogy felkelt róla. Indokolatlan, őrült vigyorgásba kezdtem, már csak annak a tudatától is, hogy ugyan nem szóltam rá, mégis a szavát betartva jön utánam.
     Mikor már csak az alsónadrágom volt rajtam kicsit megilletődtem, bár ő még nem volt bent a helyiségben. Elég abszurdul hangzik, de igazán csak abban a pillanatban tudatosult az, hogy nem csak én fogom őt meztelenül látni, hanem ő is teljes, fedetlen valójában láthatja majd - véleményem szerint még közel sem tökéletes - alakom. Végül szemeimet összezárva váltam meg az utolsó ruhadarabtól is, s szinte beugrottam a kétszemélyes zuhanykabinba, attól tartva, nehogy úgy lépjen be, hogy egy szál semmiben álldogálok a fürdő közepén. Rögtön elkezdtem folyatni magamra a vizet, mintha az bármit is eltakarna, s próbáltam nem arra gondolni, hogy percek múlva már nem csak én fogom a langyos víz alatt tisztára mosni magam.
     Teljesen váratlanul ért, amikor kinyitotta a zuhanykabin ajtaját, engem pedig megcsapott a hirtelen beáramló, hideg levegő. Ne! Még nem állok készen! Éreztem, ahogy adrenalinszintem megemelkedik, a gyomrom szinte remegett az idegességtől. Állkapcsomat megfeszítve vett erőt rajtam a kíváncsiság, s pillantottam hátra a vállam felett.
     A látvány, ami szemeim elé tárult, merőben más volt, mint amit legmerészebb álmaimban láttam. Egyszerűen tökéletes volt. Bőrének színe, vállainak vonala, kulcscsontjainak halványan kirajzolódó, vonzó íve. Vékony dereka, ami óhatatlan arra buzdította az embert, hogy szorosan köré kulcsolja kezeit. A combjai, melyek így talán még feszesebbnek tűntek, mint a szűk nadrágokban, egyre csak arra ösztönözték kíváncsi ujjaim, hogy érintsem meg a puha bőrfelületet. Valamint lábai közt lógó férfiassága még így, nyugalmi állapotában is nagyobb volt annál, amit én termetéből kifolyólag kinéztem volna belőle.
     Éreztem, hogy gyomrom bukfencet vetett, ahogy közelebb lépett hozzám. Tudtam, hogy végem, s a saját csapdámba sétáltam bele. Nem fogom én ezt bírni...


*Chen*

     Ha otthon, három nappal ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy hajlandó leszek beadni a derekamat egy gyereknek, aki még fürdeni sem tud egyedül, simán körberöhögtem volna az idióta fejét. Most mégis a fürdőszoba ajtaja előtt álldogáltam már legalább két perce, arra várva, hogy végre meghalljam a víz csobogását. Nem értettem, hogy miért stresszelek rá ennyire a dologra, hiszen egyértelmű, hogy ha Baekhyunnal rendszeres volt a közös zuhany, akkor nem újdonság neki egy kisebb termetű, fasszal megáldott vadbarom. De nekem az volt, bassza Ég! Életemben nem tusoltam még alig ismert személyekkel, sőt, úgy alapjáraton senkivel. Ez mindig is kimaradt az éltemből, nem is hiányoltam, és most sem különösebben vágytam rá.
     Mégis önszántamból léptem be azon a redvás ajtón, mikor Yeol szó nélkül tűrte volna, hogy nem jöttem utána. Még a reggelit is simán fel tudtam volna hozni, csakhogy nekem legyen igazam. Nem értettem saját magamat, de ha már beléptem a szobába, nem akartam visszafordulni. Már nem. Gyorsan dobáltam le magamról az összes ruhadarabot, amit a szennyestartóra dobva védtem meg a földre kerüléstől.
     A zuhanykabinhoz lépve nem szarakodtam tovább, gyorsan beálltam mögé, majd egyből a tusfürdő után nyúlva basztam a gyerekre. Nem érdekelt, hogy felém fordult-e; csak túl akartam lenni rajta. Kínosan éreztem magam, holott nem egy lány ágyában megfordultam már, s még annál is több srácéban. Most mégis égett az arcom, így hátat fordítottam neki, és gyorsan kezdtem magamon elkenni a kezeimbe nyomott tusfürdőt. Meglepően nagy hely volt a kabinban, amit annak tudtam be, hogy Yeol sem kifejezetten akart a közelembe kerülni. Nem értem az embereket, mi olyan jó a közös zuhanyban? 
     Ahogy hátrapillantottam, Chan hátával találtam magam szembe, így teljes valómmal megfordultam. Szívem meglepően gyorsan vert, amit hiába igyekeztem nagy levegőkkel csillapítani, nem sikerült. Ismét a kis polchoz nyúltam, hogy elemeljem róla a tusfürdőt, majd ajkaim kissé felfelé gördültek a gondolatra, hogy erre soha nem számítana. Remegő kezemmel széles válla felé nyúltam, miközben igyekeztem nem végignézni meztelen valóján. Iszonyat kínos volt, legszívesebben helyben megfojtottam volna. De egy szó sem jött ki a számon, nemhogy még meg mertem volna ütni.
     Elsőnek csak egyik kezemet helyeztem vállára, majd a másikat is csatlakoztattam a másik oldalra. Lassan, határozottan kezdtem megnyomni párszor, majd továbbhaladtam. Elég élesen kiütött a magasságkülönbség, én mégis mindent kihozva magamból igyekeztem, hogy semmit se basszak el. Éreztem, ahogy kezeim nyomán merevvé válik, amitől elsőre megijedtem, de nem hagytam abba. Lassan megmostam egész hátát, míg ő egy szót sem szólt hozzám. Lehet, Baekhyun is hasonlóképp szokott cselekedni. A gondolatra, hogy most a kis buzit helyettesítem, elfogott a hányinger. Nem bírtam feldolgozni, hogy Yeolnak hogyan tetszhet. Mármint... Szép arca volt, jó alakja, de a természete... Ő lenne az utolsó személy a Földön, akivel összeszűrném a levet. Chanyeol mégis őt szerette, és ahelyett, hogy lépett volna, beszari mód ült a seggén. Szánalmas. Elkergette magától azt a személyt, aki fontos neki, és ezt nem értettem.


*Chanyeol*

     Megmozdulni alig mertem, nem tudtam pontosan, hol áll a kabinban, s szinte rettegtem attól, hogy ha teszek egy nagyobb mozdulatot, testünk valamely felülete összeér majd. Pechemre a tusfürdők mind Jongdae térfelén voltak fellelhetőek, én pedig túl gyáva voltam ahhoz, hogy közel lépve hozzá elemeljek egyet. Így szinte teljesen kétségbeesve álltam egy helyben, és azon rimánkodtam magamban, hogy minél hamarabb a lehető legmesszebb kerüljön tőlem. Gondolatban már most azon vergődtem, hogy holnap milyen módon tudom majd kihúzni magam a közös fürdés alól - amit nem mellesleg én harcoltam ki. Akkor poénnak tűnt a dolog, egy jó kis szórakozásnak és sikerélménynek, hogy meztelenül láthatom. Most mégis szinte pánikoltam és a végéért könyörögtem.
     Mikor egyik kezét vállamra simította, bennem ragadt a levegő, még pislogni is elfelejtettem. Másik kezét is csatlakoztatta, majd apró tenyereivel határozottan kezdte masszírozni szinte görcsösen megfeszült vállaim. Miért teszi ezt velem? Úgy éreztem az idegeimen táncol, hogy nem csak a bőröm, egész valóm felforrósodott érintései hatására. Lassan, komótosan kezdte megmosni a hátam, mintha egy pillanatig sem akarta volna elkapkodni. Lehunyt pillákkal próbáltam mindent kizárva csak kedveskedő érintéseire koncentrálni, azt képzelve, hogy mindezt önként, szeretetből, szerelemből teszi, hogy örömöt okozzon számomra. Mintha a saját szívemben forgattam volna a kést...
     Mosdatása végeztével leemelte rólam kezeit, már épp utat engedtem volna egy megkönnyebbült, halk sóhajnak, mikor mutatóujját fentről lefelé végigvezette gerincem vonalán. Áramütésszerű érzés cikázott végig testemen, szám kiszáradt, lábaim megremegtek. Nem bírom...
     Ellökve őt magamtól téptem fel a zuhanykabin ajtaját, majd a törölközéssel nem foglalkozva rontottam ki a helyiségből, hangosan becsapva magam után az ajtót.


*Chen*

     Egy lépést hátráltam, mikor végeztem, majd a tusfejet felé fordítva mosta le róla a fehér habot a víz. Ahogy gerince mentén végigfolyt a víz, önkéntelen nyúltam ismét hátához, majd mutatóujjammal alig érintve bőrét, lassan húztam végig rajta ujjbegyemet. Megremegett érintésem nyomán, majd minden olyan gyorsan történt. Karjával kissé arrébb taszítva mászott ki a kabinból, olyan gyorsan, hogy csodálkoztam, amiért nem zúgott el vizes testével. Nagyra nyitott szemekkel néztem utána, nem értettem semmit.
     Csak arra tudtam gondolni, hogy tényleg hülyeségeket beszélt Baekhyun. Most már a második alkalmat is elszalasztotta, amit én adtam neki. Egyértelmű, hogy az az idióta félreértett valamit. Keserű mosolyra húztam számat, majd ismét a tusfürdőért nyúltam. Nem volt kedvem még kimenni a szobából, helyette inkább áztattam még kicsit magam. Mégis mit mondok majd neki? Annyira gáznak éreztem, hogy egyáltalán foglalkozom azzal, nehogy megbántsam. Hiszen soha semmit nem tett annak érdekében, hogy barátok legyünk. Mindig is Baek nyakában lógott, nélküle látni sem lehetett az egyetemen. Ha a másik beteg volt, Yeol sem jött be a suliba, amit már akkor is iszonyat szánalmasnak tartottam. Az egész ember az idegeimre tudott néha menni, most mégis az ő nyaralójában tusoltam, és szenvedtem amiatt, mert Baekhyun egy fasz. Már arra is gondoltam, hogy ezek ketten a hátam mögött röhögnek rajtam. Minden esély megvolt rá, én meg valamilyen szinten a csapdájukba estem.
     Fejemet a párás falnak döntöttem, majd kicsit melegebbre állítottam a vizet. Hagytam, had folyjon végig a forróság a hátamon, kivételesen jól esett. Nem tudtam, mihez kezdjek. Az lett volna a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás, ha már kora reggel megkérdeztem volna őt a dolgokról, és nem basztam volna el ezt a napot.
     A csapot elzárva léptem ki a kabinból, majd egy törülközőt vettem magamhoz a kis szekrényből. Derekam köré csavartam, majd a tükörképemmel néztem farkasszemet. A torz másom tökéletesen ábrázolta belsőmet a párás üveglapnak köszönhetően. Odanyúlva egy gyors mozdulattal letöröltem egy vonalban a tükröt, így nem csak foltokban volt páramentes a felület.
     Nem akarok vele egy szobában lenni...


*Chanyeol*

    A bejáratnak háttal vetettem le magam az ágyra. Csak ültem, lábaim közt egy méretes merevedéssel, és próbáltam ésszel felfogni mindazt, ami történt. Ez egyszerűen nem igaz. Nem lehet igaz. Egy rémálom, egy szörnyűséges rémálom, mely mindjárt véget ér; felkelek, s minden semmissé válik.
    De bármennyire is vágytam rá, ez volt a zord igazság. A tény, mely azt bizonyította, hogy ha a közelemben van, már nem vagyok képes uralkodni a testemen; hogy az iránta érzett vágyamat mellette már nem bírom kontrollálni. Rosszul voltam a helyzettől, a tudattól, hogy van valakije, én mégsem vagyok képes visszafogni magam. Nem gondolhatom azt, hogy pont értem megcsalná azt akit szeret; nem becsülhetem le ennyire.
    Remegett mindenem, szaporán kapkodtam a levegőt. Mi lesz most? Mihez kezdjek magammal? Ha kijön a fürdőből, és így meglát, belehalok a szégyenbe...
    Vergődésemet a kopogás tompa, halk zaja törte meg. Ki lehet az? Bár nem nagyon foglalkoztam ezzel, nem voltam olyan állapotban, hogy képes legyek ajtót nyitni, így bíztam abban, hogyha nem érkezik válasz, ami bebocsátásra invitálná a vendéget, egyszerűen továbbáll. De nem volt ilyen szerencsém; a látogató kitartó volt. Újra dörömbölt az ajtón, harmadszorra viszont már cselekedett is. A vér is meghűlt testemben, mikor meghallottam a zár kattanásának hangját. Benyitott. Úgy ülhettem az ágy szélén, mint egy szobor; rettegve vártam a folytatást.
    - Chanyeol? - Baek bizonytalan hangját meghallva egy részem picit fellélegzett. Ő talán segíthet. - Beszélni szeretnék veled - tétovasága meglepett, de továbbra sem mertem felé fordulni. - Rám néznél? - nem várta meg, amíg felé tekintettem, hallottam, ahogy zoknis talpa alatt halkan megreccsen a parketta. Elém állva nézett végig szánalmas mivoltomon; remegő testemen, kétségbeesett arcomon, lüktető tagomon. Segélykérően emeletem rá tekintetem, az ő szemeiben mégis mást láttam visszatükröződni, mint vártam volna. Nem vetett meg, sőt, szinte csodálattal nézett rám, amit nem tudtam hova tenni.
    - Baek...? - kérdezni akartam tőle; megkérni, hogy intézze el, hogy Jongdae elkerüljön a közelemből, de esélyt sem adott arra, hogy bármit is mondjak. Hozzám lépve simított végig arcom vonalán, majd széttárt combjaim közé térdelt. Azonnal menekültem volna, nem értettem miért teszi, ezt, hogy mire készül, de ekkor cirógató ujjait számra szorította, szabad kezét pedig merevedésemre kulcsolta. Egész testemben megrándultam, hiába tudtam, hogy el kellene löknöm magamtól; hogy nem kellene hagynom, hogy azt tegye, amit, egyszerűen túl jó volt. Mikor ajkaival csókolt körbe, egyszerűen nem bírtam ellenállni, a testem végleg ellenem fordult. Megadva magam, teljesen kitárulkozva neki dőltem hanyatt az ágyon, s élveztem szégyentelenül, amit velem művelt. A gondolatra, hogy Jongdae bármikor kiléphet a fürdőből, csak még idegesebb lettem, majd készségesen hunytam le pilláim, ahogy arca beúszott elém.
    Akarva akaratlan játszott velem csúf játékot tudatom, és hitette el velem, hogy aki épp gőzerővel és hatalmas átéléssel munkálkodik rajtam, az nem más, mint az a vadmacska. Hogy ő az, aki apró csókokat hint a kidudorodó erekre, kezeivel határozott marokra fogva engem, hogy ő simogatja néha combjaim tövét vagy alhasam érzékeny bőrét.
     Hangomat a végsőkig visszatartottam, ám abban a pillanatban, mikor hátam ívbe feszült az orgazmus hatására, nem bírtam befogni. Még engem is váratlanul ért, mikor megadtam magam, azon viszont csak még inkább ledöbbentem, hogy Baek minden cseppem lenyelte. Hangosan pihegve próbáltam összeszedni legalább annyi erőt, hogy fel tudjak ülni az ágyon. Mikor ez sikerült bizonytalanul néztem barátomra. Vajon ezek után hívhatom még így?
    - Baekhyun... - mondani akartam neki valamit. Legalább egy köszönöm-félét, de még mielőtt ezt megtehettem volna, teljes erejéből éreztem csattanni jobb tenyerét az arcomon.
    Keze után sem tudtam kapni, olyan sebességgel viharzott ki a szobából. Ez meg mi volt? Úgy éreztem, abban a helyzetben nincs időm ezen gondolkodni. Nem tudtam, mennyi idő telt el, Jongdae végzett-e már a fürdéssel. Megragadtam az első alsónadrágot, ami a kezembe került, és felrángattam magamra. Még épp időben, mert nyílt is a fürdőszoba ajtaja.


*Chen*

     Jobbnak láttam kissé húzni az időt, így a reggel kipakolt fogkefém után nyúltam, és elég agresszívan használatba vettem. Folyton saját arcomat figyeltem, minden rezdülésemet nyomon követtem; grimaszokat vágva tanulmányoztam vonásaimat. Egy gyors öblítés után már a szennyestartóra dobott ruháimat igazgattam, összehajtottam őket, majd visszaléptem a mosdóhoz, hogy még utoljára, felfrissülés céljából, leöblítettem hideg vízzel arcomat. Ahogy a csap után nyúltam, nevemet hallottam. Biztos voltam benne, hogy Yeol szólt, de miután elzártam a vizet, nem hangzott el ismét, így megtöröltem arcomat, majd kezembe vettem ruháimat.
     Tétován és bizonytalanul lépkedtem az ajtóhoz. Képzeletben a lehető legdurvább módon kivégeztem magam háromszor is, hogy ilyen érzések uralkodtak el rajtam. Ebből csak ő jött ki szarul, hiszen ha nevetni akartak rajtam Baekhyunnal, nem jött össze. Ha pedig abba a buziba szerelmes, akkor meg szépen szívhatta a fogát, amiért velem zuhanyzott, és nem vele. Szusszantam egyet, majd a kilincsre nyomva kiléptem az ajtón. Egy meglepődött, zavarodott Yeol tekintett felém, aki olyan szinten meg volt rettenve, mintha bűnt követett volna el. Mosoly terült el arcomon, hogy most elég kellemetlenül érezte ő is magát.
     - Miért szóltál?