Huszadik fejezet

Baekhyun vs Chanyeol 2-1

*Chanyeol*

     Pár pillanatnyi csend állt be köztünk, vártam, hátha reagál valamelyikük valamit, de semmi, csak Baek kezdett el valamit motyogni az orra alatt érthetetlenül.

     - Óhajtasz még valamit, Byun? - válasz helyett viszont csak karon ragadta azt a senkiházit, és a lépcsőn felbotladozva indultak el a bejárat felé. A keskeny, zárt előtér visszhangozva verte vissza trappoló lépteiket, szinte úgy menekültek, mint akiket üldöznek; meglepett Baek részéről ez a reakció, azt gondoltam volna, erényesebben száll szembe velem. Az ajtó előtt hirtelen megtorpantak egy röpke pillanatra, a fogas mellett, a falon függő egész alakos tükörből rendesen láttam, ahogy a idegességében meggyűlik a baja Baekhyunnak a bejárati ajtóval.

     - Ennyire könnyen hagyod magad? - hallottam még Luhan felháborodott hangját, mielőtt becsukódott mögöttük az ajtó.

     Pár pillanatig csak egy helyben állva meredtem utánuk, kellett egy kis idő, mire össze tudtam szedni magam; mire le tudtam higgadni. Amint ez sikerült, azonnal elindultam Jongdae után. A többiek továbbra is csak csendben ültek, nem kérdeztek semmit, de ez talán pont így volt jó.

  A szobánkba belépve kicsit elbizonytalanodtam. Mit kellene tennem? Csak üljek le mellé vagy öleljem is át? Vajon mit szólna hozzá? Egyáltalán az éjszaka történtek feljogosítanak arra, hogy átöleljem? Végül csak leülve mellé átkaroltam a vállát, hogy érezze, mellette állok, de nem képzelek többet a kapcsolatunkba a kelleténél. Nem akartam én megtörni a csendet, így csak vártam. Úgy voltam vele, hogy ha mondani akar valamit, akkor megteszi, ha nem, akkor nem.

*Chen*

     Kellemes és nyugodt perceket töltöttem a jeges teámmal, míg a hintaágyon felhúzott lábakkal ültem, s míg mindenki a házon belül tartózkodott. Hansolék már elillantak vásárolni. Yeol még a lelkükre is kötötte, hogy ne húzzák az időt, mert nem szívesen várna - ma alapból rossz passzban volt, így egyik fiú sem ellenkezett. 

     Miután próbált felvidítani a szobában egy poénnal, jobbnak láttam nem sajnáltatni magam, így visszatértünk a többiekhez, akik abban a pillanatban kínos csöndbe burkolóztak. Chanyeol szokásához híven oldotta a hangulatot, s mindenkit a dolgára küldött, majd engem a konyhába invitált. Végül kinn végeztem a kertben egy pohár, jégkockákkal teletömött teával.

     Bár kezdtem feleslegesnek érezni magam - hiszen semmit nem csináltam, csak henyéltem -, amint megjelent Jongin a bográccsal, jobb programnak találtam azt, amit eddig is folytattam. Nem volt nekem kedvem összerakni és letakarítani azt a vackot, s főleg nem napágyakat cipelni - amit természetesen Taemin vitt utána -, s épp ezért maradtam ott, ahol. 

     Lábaimat leeresztettem, s lóbálni kezdtem, miközben a már eredeti méretük felére olvadt jégkockák összeütközését figyeltem a pohárban. Nem ittam belőle még egy kortyot sem, amit akkor meg is bántam, mikor Yeol állt meg felettem.


*Chanyeol*

     Ez alatt a pár nap alatt sikerült elég rendesen lelaknunk a házat, így az esti lazulásra való készülődés teljesen az alapoktól indult, vagyis egy szép, a nyaraló minden pontját érintő nagytakarítással. Kai volt az, aki mellém szegült segítség gyanánt, és idővel tényleg be kellett látnom, hogy nem olyan rossz arc a srác, mindössze van egy stílusa, amit azért meg kellett szokni. Így, hogy ketten serénykedtünk, mindössze alig másfél órát vett el az életünkből a ház helyrerakása.
     - Segíthetek még valamiben? - fordult felém kérdőn, miután már Hansolékat is elzavartam a boltba.
     - A pincében van egy bogrács nyársakkal, azokat kellene lemosni és összerakni, ha gondolod... - mosolyogtam rá, ő pedig már indult is. Honnan van ennyi energiája? Én rendesen elfáradtam mire végeztünk, öregszem.
     Pihengetésem közepette, ahogy próbáltam újra erőre kapni, jutott eszembe, hogy már vagy két-három órája nem láttam Jongdae-t, így a keresésére indultam. Az udvaron belebotlottam Taeminbe is, aki serényen cipelte le a napágyakat a partra, csak egy segítőkész mosolyt küldött felém, majd már ment is Kai után. Baekhyunék műsora után látványosan elcsendesült mindenki, de szerencsére legalább nem nagyon feszegették a témát, valószínű ők is érezték, hogy ez esetben jobb nem felpiszkálni az álló vizet.
     Dae-re a hintaágyon találtam rá, így rögtön felé vettem az irányt. Ahogy megálltam előtte, meglepetten vettem észre, hogy egy csepp sem fogyott a jeges teából, amit neki csináltam. Talán nem lett jó?
     - Nem ízlik? - tettem fel hirtelen az első kérdést, ami eszembe jutott.


*Chen*

     Kérdése miatt rosszul éreztem magam, érthetetlen mód, de végül is megszenvedett azzal, hogy a tea finom legyen, ráadásul tutira ment, hogy a negyven fokban ne melegedjen fel, mire megiszom.

   - De, nagyon finom lett - füllentettem egy kisebbet, miközben ismét a pohárra emeltem tekintetemet, hogy véletlenül se lásson át rajtam. Valahogy Yeolnak erre kiéleződött radarjai voltak... - Hansolék visszaértek már? - tettem fel egy gyors kérdést, mielőtt firtatta volna tovább a témát, majd kortyoltam egy nagyot a teából, hogy később se legyen téma ez a dolog.

     A kezdeti feszültség elillant, amint leült mellém a hintaágyra - ezzel kisebb löketet adva neki, hogy lassú ringatózásba kezdjen, miközben Chanyeol a hosszú lábait törökülésbe kényszerítette. Mikor felé néztem, rám mosolygott, ami azért jól esett, főleg, hogy nem firtatta a reggel történteket. Örültem, hogy még ha szavakkal nem is, de jelenlétével próbált megnyugtatni.

*Chanyeol*

     Válasza nem volt túlságosan biztató, de inkább nem erőltettem a dolgot, főleg, hogy ő is rögtön terelte a témát. Bármennyire is óvatosan próbáltam helyet foglalni mellette, csak sikerült mozgásba hoznom a hintaágyat, bár szerencsére csak kellemes ringásba kezdett, ami - miután végül törökülésbe küzdöttem magam - egész jólesően hatott. Ahogy rám nézett, óhatatlanul elmosolyodtam, tetszett, hogy végre ennyire nyugodt hangulatban meg tudtunk lenni egymás mellett.

     - Még nem értek vissza, de már ideje lenne, szerintem bármelyik pillanatba befuthatnak - válaszoltam végül a kérdésére. Szavaim meglepően halkak, visszafogottak voltak, illettek a minket körülölelő légkörhöz.

     Csak ültünk egymás mellett szótlanul, s hagytuk, hogy a kincset érő percek elússzanak mellettünk, mégsem bántam. Szavak nélkül akartam a tudtára adni, hogy figyelek, vigyázok rá, és mellette vagyok, amikor csak szüksége van rám. Úgy éreztem, jó úton haladok. 


*Chen*

     Meglepett, hogy nem kérdezett tőlem semmit, hiszen ő pont az olyan emberek közé tartozott, akik nem szerették a csendet. Mégis olyan könnyedén hagyta zárva ajkait, mintha mindig is néma lett volna. 
     Idővel kezdtem kellemetlenül érezni magam mellette, de hiába vártam, hogy megszólaljon, semmi nem jött ki száján. Hirtelen semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe, hogy milyen témát dobhatnék fel. Teljesen leblokkoltam, másra sem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy egyre több feszültség-gombolyag rohamoz meg. Végül inkább felálltam a hintaágyról, ám a lendületességemtől elég hirtelen és gyorsan libbent hátra, Chanyeolnak úgy kellett megkapaszkodnia és lábait a földre raknia, hogy ne essen le és meg tudja állítani.
     - Khm, bocsi - mosolyogtam rá kicsit feszélyezetten, majd az alig harminc méterre lévő ajtó felé mutattam -, szerintem én inkább bemegyek... Nagyon meleg van. - Válaszát meg sem vártam, nem igazán tudtam a gombócon kívül - ami ostromolta torkomat - másra gondolni.
     Jobb ötlet híján csak a nappaliban foglaltam helyet, majd a telefonomat kezdtem el bújni. Még mindig nem volt kedvem Jonginnal kettesben lenni, hiába fért volna rá a segítség. Reméltem, hogy senki nem veszi zokon, hogy vagyok akkora paraszt, hogy mindenki dolgozik helyettem is.


*Chanyeol*

     Teljesen váratlanul ért, amikor szinte felugrott az ágyról, hirtelen azt sem tudtam, hol és hogyan kapaszkodjak meg, hogy ne zuhanjak arccal előre a gyepre. Még magamhoz sem tértem a hirtelen sokkból, mikor Jongdae már ott sem volt. El kellett gondolkodnom rajta hirtelen, hogy mégis ugyan mit mondott, miért ment be. Megértettem az indokát, tényleg meleg volt, s bár engem még nem igazán zavart, ő mégis csak órák óta itt ült, és ugyan jó volt a társaságában lenni, azt azért nem akartam, hogy miattam legyen rosszul.
     Egy darabig még ücsörögtem egymagam, jól esett egy kicsit kikapcsolni az agyam, és nem kattogni semmin, végül arra jutottam, hogy megnézem, Kai hogyan halad a feladattal.
     - Ne segítsek? - kérdeztem rá, miután felmértem a terepet és rá kellett jönnöm, hogy egymaga nem nagyon boldogul a tisztogatásokkal. Elég elhanyagoltan lettek elpakolva a legutóbbi családi sütögetés után a nyársak, aminek köszönhetően a ráragadt piszok plusz melót okozott. Köszi, apu, köszi!
     - Annak nagyon örülnék - pislogott rám kitikkadtan. Talán nem a tűző napon kéne ezt csinálni, hanem az árnyékban.
      Ketten már egész ügyesen haladtunk, s nagyjából negyed órán belül kész is lettünk. Már szürkült, mikor teljes egészében végeztünk az esti partink helyszínének előkészületeivel.


*Chen*

     Alig telt el öt perc, s már nyílt is a bejárati ajtó - legnagyobb örömömre persze... A lépések alapján a folyosón haladtak végig, hogy a konyhába érjenek, majd mikor behajolt az egyik érkezett a nappaliba, már azt is tudhattam, hogy Taeyongék jöttek meg ilyen sietősen. Gondolom bennük volt, hogy elég régóta mentek el, még ha Chanyeolnak valószínűleg ez mégsem okozott akkora fejfájást, mint ahogy ők azt hitték.

     Hallottam a sustorgásukat, de reméltem, hogy nem a reggeli eset jött fel témának, hanem csak a kajával kapcsolatosan dumálnak. Persze, megtehettem volna, hogy odamegyek segíteni, és akkor tisztában lettem volna, hogy miről beszélnek, de annyira mégsem érdekelt. Nem akartam tudni, hogy ők mit gondoltak az eddig töretlen oldalamat megcáfoló egyénről, aki megfutamodott abban a pillanatban, hogy egy látszólag töketlen srác belépett Baekhyunnal a nyaralóba. Biztos megvolt a véleményük rólam, s abban a pillanatban nem voltam felkészülve arra, hogy szemrehányásokat tegyenek rám - pedig nem hittem volna, hogy valaha is érdekelni fog az, hogy mit gondolnak.

     Lábaimat felhúztam a kanapéra, s úgy nyitottam meg az Instagramot, hogy ott is végigfussam a frissnek számított ajánlott képeket.

*Chanyeol*

     A finom parti homoknak köszönhetően rövid időn belül mindannyian megváltunk cipőinktől, papucsainktól, és élveztük a meleg homok érintését. Szerencsére elég félreeső helyen sikerült letáborozunk ahhoz, hogy a többi parton lévő bulinak csak szinte épphogy a fénye jutott el hozzánk. Baekhyun még mindig nem tért vissza közénk, de valahogy mégis jól elvoltunk nélküle hatan. 

     Jongin teljes beleéléssel sütögette a különböző húsokat a nyárson, miközben Taemin a hozzá legközelebb eső napágyon ülve osztogatta neki a tanácsokat. Hansol és Taeyong derékig a vízben gázolva nevettek hangosan, Jongdae nagyjából bokáig totyoghatott a vízbe, s próbálta szemmel tartani a két neveletlen kölyköt mielőtt még elvisz őket a víz. Úgy tűnt, ő is jól érzi magát, hangosan beszélt, s néha el-el nevette magát Hansol bénázásain. Én csak elterültem az egyik pokrócon, öröm volt számomra azt látni, hogy mindenki ennyire önfeledt és boldog.

     Sikerült - véleményem szerint - a lehető legjobb helyet megtalálnunk magunknak. Ugyanolyan távolságra, úgy alig száz-száz méterre volt tőlünk a víz és a füves terület is, a sűrűbb, fákkal benőtt részig sem kellett sokat gyalogolni annak, aki a megivott jelentős sörmenyiség miatt könnyíteni akart magán. A napközbenihez képest úgy-ahogy, de a levegő is lehűlt valamicskét, és egy enyhe szellő is lengedezett, így máris kényelmesebb volt kinn tartózkodni, mint fülledt, fojtogató időben.

     - Gitározol? Tök feldobná a hangulatot a kaja mellé egy kis zene, most lettünk kész - Kai hirtelen és váratlanul hatolt bele a látóterembe, de kedves mosolya rögtön elűzte megilletődésemet, így könnyen igent mondtam kérdésére.


*Chen*

     A délután folyamán mellém szegődött Hansol magával rántotta Taeyongot is, így hármasban töltöttük az utolsó órákat, míg le nem mentünk a partra. Örültem, hogy egyik sem kérdezősködött; mindketten próbáltak bevonni a beszélgetésbe, ami meglepett ugyan, de nem vettem zokon, sőt. Kérdeztek mindenről, ami nem számított túl személyesnek, így feszélyezés nélkül válaszolgattam, olykor visszakérdezve.

     A szürkületben már a tengerparton kialakított tűzhely felett tornyosult Jongin, akit természetesen Taemin boldogított. Mindketten nagyon vidámnak tűntek, s kezdtem elfogadni, hogy az idősebbet nem fogja átverni paraszthoz méltóan Jongin. Nem mintha érdekelt volna... De Taemin siránkozása a hátam közepére sem hiányzott az utolsó pár napra.

     Mivel jobb dolgom nem akadt, így engedtem a tenger csábításának - na, meg Taeyong kérésének -, s lábszárig bementem a vízbe. Eleinte csak néztem őket, ahogy önfeledten szórakoztak egymással, ám utána már egy-egy esésnél nem bírtam visszatartani a nevetést.
     - Hansol, ne már! - szólt rá az idősebbre a másik, miközben már el is indult, hogy a támadásba lendült elől elmeneküljön. Kisebb-nagyobb sikerrel, mivel Hansol szó szerint rávetődött, s mindketten a víz alá merültek. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt direkt hozta így össze, vagy sikerült még a tengerben is megbotlania...

     - Srácok! - Jongin hangjára elsőnek csak én figyeltem fel. Mikor hátrafordultam, csak intett egyet, ezért meg is indultam - nem tartottam fontosnak, hogy szóljak Taeyongéknak, hiszen hallottam a víz zajából, hogy jöttek ők is. A parton a többiek már körbeültek a napágyakon, mire odaértünk, s nem volt nehéz kitalálni a gitár látványából, hogy miért lettünk kihívva. Sajnáltam, hogy Baekhyun nem volt ott velünk, de leginkább féltettem a társasága miatt. Biztos voltam benne, hogy Chanyeol őrlődik ezen, hiszen tudja azt, amit, és mégiscsak a legjobb barátja volt épp annak a társaságában, akitől megvédtek. Ám nyúzott arcán nem látszódtak az aggodalmas ráncok, amit furcsálltam.

*Chanyeol*

     Hiába láttam a többieken a boldogságot, ahogy a tűz körül ültünk, s csaltak nekem is mosolyt az ajkaimra, mégsem éreztem magam annyira felszabadultnak, mint ők. Mivel nem igazán voltam éhes, csak pár falatot küzdöttem magamba, s inkább újra a gitár után nyúltam. Próbáltam vidám dallamokat előcsalni a hangszerből, néha-néha halkan dúdolva mellé, hiszen tudtam, milyen intenzív hatással lehet a zene a hallgatók hangulatára.

     Végül már szinte csak érzésből játszottam, képtelen voltam lekötni a gondolataimat. Aggasztott Baekhyun távolléte, hogy nincs velünk; bántott, hogy minket, akik mindig ott voltunk mellette, amikor hülyeséget csinált, nem tart elég jó társaságnak; hogy egy beképzelt mitugrászt választott a barátai helyett. Meg, ugyan semmi pénzért be nem vallottam volna, de féltettem azt a barom fejét, hiába voltunk épp nem túl jó viszonyban, aggódtam érte, tudatában annak, hogy Luhan mégis milyen ember valójában.

     Ahogy végigfuttattam tekintetem a többieken, óhatatlan akadtam meg Kai és Taemin összebújt párosán. Hosszú pillanatokig néztem őket, ahogy Taemin a fiatalabb vállára hajtott fejjel suttogott neki valamit, míg Kai kedvesen ölelte át a derekát, s húzta közelebb magához. Őszintén irigyeltem őket, annyira összepasszoltak, a szeleburdi és féktelen Kai a nyugodt és kötelességtudó Taemin mellett, mint zsák és a foltja. Én miért nem találtam még meg a mellém illő embert? Talán nem érdemlem meg a boldogságot? Tényleg igaza lenne Byunnak, és felesleges olyan után futni, aki azért sem pillant hátra, hogy rám nézzen? Mást kellene keresnem? Merre? Hol? Nem érzem úgy, hogy képes lennék elszakadni tőle, főleg azok után, hogy már meg is nyílt előttem valamennyire.

*Chen*

     Amint helyet foglaltunk mindannyian, Taemin egy-egy papírtányért, s a félig megsült húsokkal teli nyársakat osztogatta szét, hogy mindenki magának fejezze be a sütést.
     - Nem kell nekik már túl sok, oda ne égessétek! - szólalt meg végül, mikor visszaült Jongin mellé, s ő is a tűz felé tartotta sajátját. Mosolyt csalt az arcomra a gondolat, hogy milyen békés összejöveteleket tudtunk volna kovácsolni az elmúlt években - s ez némiképp bosszantott is. Bántott, hogy nem adtam esélyt az új kapcsolatoknak, s inkább sajnáltattam magam Luhan miatt.
     Alig két perc után mindenki az előkészített papírtányérra húzta le a megsült húsokat, ám volt, akinek még tovább kellett a tűz felett tartania. Taeyong eléggé elkenődve szólalt fel a csendességbe, amit csak a parázs pattogása és a hullámok zajai töltöttek meg azelőtt.
     - Aigoo! Miért pont a csirke? - piszmogott az orra alatt, ám a némaságban mindenki nagyon is jól hallotta felháborodását. Az égett húst grimaszolva piszkálgatta, mint egy kisgyerek a zöldséget egy-egy családi ebéd idején.
     - Tessék - álltam fel helyemről, majd átgurítottam a saját tányéromról a megsült csirkemellet. - Én amúgy sem vagyok ennyire éhes - ültem vissza, majd az egyik szalonnát céloztam meg.
     - Köszi - mosolygott maga elé, miközben a kapott fehér húst próbálta kettécincálni a villával.
     Chanyeol alig pár falat után már a félretett gitár után nyúlt, s azon kezdett játszani, míg mindenki más néma csendben figyelte hol őt, hol pedig a tányérján terpeszkedő húsok sokaságát. Soha nem láttam még gitározni, így meglepetten ért ez a dolog.
     Eleinte nagyon döcögősen ment neki, mintha koncentrált volna valamire, majd teljesen átadta magát az érzésnek, ami elég kesernyés hangulatba torkollott. Melankolikus légkör vett minket körbe, de nem úgy festett, mintha ez bárkit is zavart volna. Szerintem mindannyian tisztában voltak azzal, hogy néha Yeol sem épp életvidám mitugrász. Ezzel az oldalával pedig sokkal elfogadhatóbb, s talán szerethetőbb is volt, mint mikor hiperaktívan próbálta felvidítani az embereket.
     Nemsokkal később Jongin kicsit vonakodva, de otthagyta Taemint, s a bogrács felé vette az irányt. Számításaim szerint a nyárs csak előétel volt, s ez be is bizonyosodott, mikor a tűz fölé Hansol segítségével felszerelte a kondért.
     - Chanyeol, segíts nekem - szólt oda a másiknak, aki épp a gitárt tette le maga mellé. - Ki kellene hozni a cuccokat - azzal meg is indult a nyaraló felé, Yeol pedig egy szó nélkül követte őt.
     - Nem kellene erre még egy kis fa? - tette fel kérdését Hansol, amire senki nem adott választ, hiszen egyértelmű volt, hogy fog még kelleni tüzelő, ha azt akarjuk, hogy megfőjön majd a bogrács tartalma.