EXTRA #2

Bevált javaslat

*TAEMIN SZEMSZÖG*

- Mégis mit szeretsz benne? – ugrottam hasast az ágyra, majd hátamra fordulva vettem ki zsebemből a mobilomat, hogy amolyan unaloműzésképp azt nézegessem, mintha nem épp abba a témába kezdtem volna bele, amit már oly régóta fel szerettem volna hozni. Mégis olyan nehéz volt Jongin közelébe férkőzni, hiába voltam a haverja, sőt sokkal inkább a barátja, valamilyen oknál fogva mindig lerázott, ha mélyebb információkat szerettem volna kiszedni belőle. Rejtegette előlem a múltját és önmagát. Ő tényleg csak Kai volt még előttem is, nem volt nyoma Jonginnak…

Még ha nem is tudtam, hogy kibe szeretett bele, azzal igenis tisztában voltam, hogy nem én voltam az… Szerettem volna többet megtudni az illetőről, ám Jongin eddig egyszer sem kezdeményezett a témában, arra is nekem kellett egyenesen rámutatnom, hogy valakit nagyon is megkedvelt, amit talán rosszabbul fogadott a kelleténél az ajtócsapódással és pár napos eltűnésével.

- Nem tudom, mindent – adta a semleges, szinte lerázó választ, ami talán arra utalt, hogy jobb, ha abbahagyom a faggatást. A szívem mégis vadul kalapálni kezdett, mikor Baekhyun javaslata élénken kezdett villódzni fejemben.

- Hm, ki kellene verned valahogy a fejedből pár napra – fordultam vissza hasamra és letettem az alibiként szolgáló telefont az ágy szélére, hogy tekintetemmel megkeressem Jongin fel-alá járkáló alakját, ami abban a pillanatban felém fordulva pislogott rám érdekesen. Szélesen elmosolyodva néztem rá, hiszen vártam a válaszára, azonban ő csak halk sóhaj kíséretében odalépkedett hozzám, hogy nem messze tőlem leülhessen a matracra.

- Mire gondolsz? – válla felett átlesve nézett hátra rám. Szívem immáron már torkomban dobogott, várva a pillanatra, hogy mikor ugorhat ki és szaladhat el mindaz elől, amit lépni készültem.

Ha úgy vesszük, Baekhyun nem is volt olyan nyomorék párkapcsolati tanácsadásban, bár be kellett látni, hogy mivel mellette egy pasi sem bírta hosszú ideig, valamit baszottul szarul csinált. Viszont a mostani javaslata nem megtartásra szólt, hanem szimplán felszedésre, és az ő hibájából tanulva ezt akár előnyömre is tudtam volna fordítani.

Lassan emelkedtem fel négykézlábra, hogy mögé araszolva hívjam magamra figyelmét. Fogalmam sem volt arról, mégis mit kellett volna csinálnom és hogyan, így a minimális adrenalin-lökettől vezérelve másztam ki teljesen az ágy széléig, majd lábaimra ereszkedve álltam meg előtte. Képtelen voltam belegondolni az elutasításba, pedig karnyújtásnyira volt az egész, akárcsak Jongin…

A következő pillanatban már az ölében ültem, orrunkat összeérintve, mintha mindig is miénk lett volna a pillanat. Az ő szemeiben azonban csak tömény zavarodottságot láttam, nem értette az egész helyzetet, amit el is tudtam fogadni, hisz más esetben én sem vágtam volna, hogy mi van.

Éles arcvonalán gyengéden végighúztam kezemet, majd álla alá nyúlva emeltem kicsit feljebb fejét, hogy zavart tekintete szemeimbe keressen válaszokat, s ne cserepesre száradt ajkaimon. Vadul kalapáló szívemet nagyon messze éreztem magamtól, mikor barátom csípőmet megfogva húzott magához közelebb – mint akinek minden a helyére állt agyában.

- Csak szórakozás – hajoltam hozzá közelebb, hisz időközben arca eltávolodott tőlem. Arcomon éreztem, ahogy légvétele egyre szakadozottabbá vált; szinte kapkodott a levegő után.

- Csak pár alkalom, Taemin – mart ajkaimra olyan szenvedéllyel, amitől első pillanatra megszédültem. Elvesztettem a kontrollt, csak arra tudtam gondolni, hogy Kim Jongin végre engem birtokolt.

Csak engem…